Isten már általunk teremt,
Vagyunk a káosz,
Vagy a Rend.
Tavasszal virágban a fák,
Újjászületik a világ.
Isten tavaszi kabátban
Sétál a ritmus-határban.
Fejlődünk-e
Vagy stagnálunk?
Már minden tényező nálunk.
Ami Jó,
Tovább őrizni,
Jóhoz mindig csak
Jót tenni...
Mi minden várhatna még ránk,
Hogyha a Mértéket tudnánk...
Sötét világban
Szürke csend...
Isten csak általunk teremt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése