Az írástudók szent felelőssége

Az írástudók szent

Felelőssége

A Lélek mélyéből bukkan elő,

Egyedi,

Nem örökölhető,

Senki másra át nem ruházható,

Nem osztható,

Tovább sem adható.

Itt mindenki a

Maga Kapitánya,

Még Isten sem áll a kormány mögé;

Hajónk arra halad,

Amerre viszi

A Szabad Akarat.

Írástudó,

Írástudó;

Áldás vagy átok

Minden leírt

Szó,

Írástudó...

Az Igaz Szó

Szerény és

Egyszerű,

Nem hiányzik belőle

A Derű.

Nem mi teremtettünk

Embert 

A Földre,

Ne szálljon fejünkbe

A Szó heve,

Ne lesz minden kérdésre felelet,

Ne szabjunk törvényt

Az Isten helyett.

Ne nézzük le az elmúlt tegnapot,

A tudás csupán 

Profán állapot,

Nem mindenható;

Írástudó...

A doktrína tolakodó szolga,

Világot váltani nem az ő dolga,

De tévedése

Nem javítható;

Neveld szerénységre,

Írástudó.

A Cél mindig túl van a láthatáron,

Nekünk az út a lényeg,

Tilos minden vétek,

Mert hamis út

Hamis célhoz vezet.

Az utópia rossz, hamis akol,

Hamis igét mond,

Gyilkol,

Bitorol,

Miatta mindig

A Jövő lakol,

Sunyi vészhordozó -

Kerüld el messzire,

Írástudó...

Az Igaz Szó

Szent;

Lélek száll vele;

Isten szent Igéjébe illene.

A tudás

Erkölcs nélkül

Csak hatalom;

Jelen pénzhegy -

Jövendő sírhalom.

Az ész profán kellék,

A Szív örök,

Isten szava csak abban dübörög,

Mélység,

Magasság

Csak érezhető;

A felszín látható,

Írástudó.