Idő partján bajvirágok,
Az elmúlás mindig álnok.
Szürkében ásít a határ;
Gyásszal terhes a február.
Szürke ködök égig érnek;
Az emlékek tűzben égnek.
Múlt felé mélyül az árok;
Idő partján bajvirágok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése