A soha meg nem érkező főnyeremény... (Öcsém emlékére)

Hogy vártad mindig...

Egyre mondogattad,

Hogy egyszer úgyis...

Hogy egyszer mégis...

Hogy egyszer az Életben

Rád talál...

Hiába hitted,

Mindhiába vártad...

Jött helyette

A vén

Lompos

Halál...

Sosem jutott Neked a nyeremény...

Szegény.

Szegény...

Szegény Kisöcsém...

Gyerekfejjel

Bársonyos fűnek tűnik a jelen,

Álmodozni tavaszi éjjelen

A Biztonság maga,

Nyomot hagy testvér,

Anya

És Apa...

Van hová lépni.

Aztán vágtába ugrat az idő,

Minden pillanat Jelen és Jövő,

A láb alatt csak szikla,

Vagy homok...

S lábad elől

Elfogytak a nyomok...

Talán a sok hamis

Nyom mellett ott volt az Életed is,

Nagy kár,

Hogy nem találtad meg soha...

Nagy kár, hogy nem kerested,

Kár, hogy a nyeremény-lidércet lested..

Egy Múlt-szigeten...

Jövő tengerén...

Egyedül maradtál

Szegény...

Szegény Testvérem,

Szegény Ferikém...

Nem minden Biztonság,

Ha annak látszik,

Beteg lesz, aki 

Betegséget játszik...

Sors,

Szerencse,

Predesztináció...

Nem más, csak

Profán halál-induló...

Sosem jutott Neked a nyeremény...

Szegény.

Szegény...

Szegény Kisöcsém...

Valami talán vár Rád valahol,

Túl kudarcon,

Meddő öregedésen,

Túl rokkantnyugdíjon,

Túl betegségen,

Túl füst-halálon,

Tűz-tragédián,

Túl minden profán óperencián,

Túl idő-öblön,

Sors-zuhatagon...

Valami még vár Rád,

Feri, 

Nagyon...

Mert nincs még vége.

Nem csak ennyi volt...

Ami most rossz halálba zakatolt,

Talán csak nyitánya

Valami  Másnak,

Ahol elindulsz Önmagad felé...

Idei esőben

Tavalyi hó,

Tudjuk,

A halál csupán fikció,

Szünet az újrakezdések előtt.

Isten türelmes.

Új lapokat ad.

Az Akarat szabad.

Légy egy új  Létben

Sokkal 

Boldogabb!

Profán porhintés a főnyeremény...

Mindig van Lélek,

Mindig van Remény...

Te

Szegény,

Drága,

Drága

Kisöcsém!