A vadkanra fogott gyilkosság - 52. Rész

52. Rész

Nyomatékosították, mennyivel hamarabb érkezett Magliani Zrínyi halálának a helyszínére, mint a többiek, akikkel szerintük egyszerre indult.

Akad a fikcióban ezen kívül is még néhány probléma:

Ø  Nem Póka, hanem Paka. Ezt pontosan tudják, más írásaikban helyesbítenek is.

Paka aligha járt azon a „horgas fán”. A két szerző olyan naivan és magától értetődően beszél Paka fára meneküléséről, mint ami a világ legegyszerűbb problémája volna. Vajon mikor próbáltak utoljára fára mászni?

Ø  Elsikkasztják az ifjabb Guzics visszaküldését.

A fikció legsúlyosabb problémáját a végére hagytam:

„próbálják elállítani a vérzést”

Ez így már akaratlan csúsztatás. Hol mond ilyet Bethlen Miklós? Talán a Magliani-mese „fácskára” vonatkozó részére céloz a két tudós? Komolyan gondolják?

Számunkra magától értetődő, hogy egy erősen vérző sebesültet a többiek megpróbálnak bekötözni. Bethlen azonban egy árva szóval sem említi, hogy bárki is próbálkozott volna ezzel. A két gyilkos különösen nem.

Nézzük csak:

„Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó.”

Ez a mondat azóta sem lett jobb. Utána pedig:

„Eléggé próbálták véle, de hiába, csak elfolyt a vére,”

Abban az időben Magyarországon és Erdélyben szinte minden nemest katonának neveltek. Bethlen Miklóst is. Megtanították nekik azt is, hogy megsebesülhetnek, és a vérző sebet azonnal be kell kötözni.

Akkoriban a súlyos vérzéssel járó sebek sokkal gyakoribbak voltak, mint ma. Nem volt mentőszolgálat, ambulancia, kórház, amelyekre rábízhatja magát az ember. A súlyos, vérző sebesültet annak kellett ellátnia, aki éppen a közelében tartózkodott. A sebesülés a mindennapi életnek szerves része volt. Ráadásul háború után vagyunk, és a Zrínyi-birtokokon a török portyák miatt „béke” idején is hadiállapot volt.

Lehetetlen, hogy ezzel ne lettek volna tisztában. A „fácska” csak ürügy. Vajon mit tehettek (volna) azzal a fácskával?

Rászoríthatták volna a sebre, de ez csak akkor adott volna a sebesültnek némi esélyt, ha azonnal szorosan körülkötözik. Meg sem próbálták.

Bethlen látta Zrínyi sérüléseit, a sebek nyitva voltak.

„a fején három seb vala: egy balfelõl, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bõrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé, rút szakasztás; de e kettõ semmi, hanem harmadik jobbfelõl a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.”

Nem kötözték be, nem is próbálkoztak vele. Elvérzett.

„a vére elmenvén.”

Miféle ellenérvet lehet(ne) ezzel szemben állítani? Nézzük meg!

Mondhatják a sertés-mítosz képviselői azt, hogy a „menteni akaró Paka és Magliani” ügyetlenek voltak, egy fácskával szerencsétlenkedtek, közben akaratlanul összevérezték magukat, de nem voltak képesek elállítani a vérzést. Így találtak rájuk a többiek.

Igaz lehet ez?

Nem hiszem. Ha valóban jó szándékkal fordulnak a súlyos sebesült felé, tudhatták, hogy a fácskával hiába idétlenkednek. Csak akkor van halovány esélyük, ha leszorítják és körülkötik. Akkor is, ha ügyetlenül.

Megtették?

Nem. Bethlen határozottan cáfolja. Igazából előkészületeket sem tettek. Bethlen látta a nyitott sebeket, Zrínyi elvérzett.

Nem igaz, hogy „próbálják elállítani a vérzést”

Nem. Paka és Magliani Zrínyit nem menteni akarták, hanem gyilkolták. Éppen most idézték elő azokat a sebeket, amelyek vérzését állítólag elállítani próbálták.

Folytatása következik.