2018. június 29., péntek

A néhai magyar huszár

Ruháját és rohamát
Csodálta a fél világ...
Hogyha megjelent egy század,
Tábornokok,
Kisasszonyok
Azt dörmögték,
Sikoltozták:
"Hej, micsoda katonák!"

Elpirul a kósza nyár,
Megremeg három határ,
Sok festőt megihletett, ha
Rohamra ment
A huszár.

A világ csodája lett,
De senkit sem érdekelt,
Hogy miből lett...
Hogy honnan érkezett...

Hogy miféle tragédiák szülötte
A huszár...

Megszűnt a Múlt,
Eltűnt a fenn,
S a lenn,
S karddal a kézben kényszerült
Védeni magát
A Jelen...

Szétesett akkor
A magyar világ;
Hej, micsoda katonák!

Vérben fürdött a határ,
Gyilkolt török,
Meg tatár,
Alig akadt az országban
Pár igazi vár..
Akkor született
A huszár...

Vér, könny, halál a világ...
Hej, micsoda katonák!

Mohács utáni nemzedék;
A Haza - már csak maradék,
Holt apa nem felel,
Élni -
Harcolni
Kell...

Lehet félni,
De a gyilkos portyázót,
Az emberrablót
Utol kell érni.

A török nem vár...
Erre született
A huszár...

Más frontokon
Csodálták
Gyorsaságát,
Erejét..
Modern tatár,
Kelet vad harcosa...
De nem értették meg
Soha...

A huszár a magyar Jövőt védte.
Véresen,
Ezerszeresen
Szenvedett meg érte.

A hitványa menekült,
A java lóra ült,
És szablyát vett kezébe.

Száguldozott
"Roppant sereg előtt"
Védett
Országot,
Jövőt,
És sohasem tisztelte
A túlerőt.

A nagy csatákat a török uralta,
De a huszár
Kis háborúba csalta;
És ott hiába
"Oszmán hadi hold"
Minden vereséget
Tízszer megtorolt.

Szpáhi, janicsár
Gyűlölte gyalázta,
A huszár a túlerőt
Ezerszer megalázta.
"Sose láttunk még kutyát, dühösebbet!"
És itt a török húzta
A rövidebbet...

Szultán,
Pasa
Hiába átkozta,
A huszár kitartott,
Amíg
Fordult a kocka...

Sokkal később
A huszár
Hegyen-völgyön harcolva
Tört haza,
Mert hívta
A Haza...

Nélkülük nem volna Magyarország,
Rég elfeledte volna
A közönyös világ...

Hej, micsoda katonák!

Jövőnk lépcsején állva
Jó szívvel kell emlékeznünk
A néhai
Magyar
Huszárra.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése