Szánalmas kánonita

Szánalmas kánonita
Mű-rongyait rázza,
Amit csak kedvel a köznép,
Reflexből gyalázza.

Hogyha a könyv-abrakot
Nem piacon mérték,
Nem illeti meg "a magas
Irodalmi érték!"

A kánon-irodalom
Kenyerét megette,
Önmagát a lótuszevők
Szigetén feledte.

Szánalmas kanonita
Csak az anyag "áldja".
A "művészet hivatali
Elméletét" rágja.

Poétika megkopott,
Esztétika bandzsa
A költői nyelvezet meg
Drog szülte haladzsa.

Ha a "remekmű" csupán a
Nyelvünket gyalázza;
Akad kánon-föggő firkász -
Majd megmagyarázza.

Kánon-nyáj bölcsész-birkája
Szervilisen béget,
Keveri az iróniát,
Meg a nyegleséget.

Szánalmas kánonita,
Nem beefsteak a kása;
Nem dicsőség "a költészet
Önfelszámolása".

A profán pót-költészet
Istent nem idézi,
A szánalmas kánon egyszer
Szánalmasan végzi.