Hermész Triszmegisztosz kései monológja - csak úgy önmagának

Ha részei vagyunk a Végtelennek,
S a Végtelen bennünk otthonra lel,
Magunk vagyunk
A Minden,
Meg a Semmi,
És akkor alkotunk.
Ha szeretünk...

Az Isten
Kívülünk,
S bennünk teremt;
Ahogy fent,
Úgy odalent...

Mindegy,
Hétköznapok, vagy ünnepek;
Az isten soha nem lehet
Tömeg.

Lehet az ember
Nemtelen,
Nemes,
Csak a felelősség
Egyetemes.

Profán a lárma,
Ünnepi a Csend,
Ahogy fent,
Úgy odalent.