Álmos késő nyári napon
Ásít a Jelen,
Szunnyad öreg kunyhójában
A Történelem.
A kihunyó emlékek vén
Dajkája, a szél,
Egyfolytában régi, fáradt
Napokról regél.
A profán lelket az Idő
Most üti szíven,
Akiben nem hisznek, nem tud
Hinni semmiben...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése