A Nap ugyanúgy ragyog - LXXVIII.

HETVENNYOLCADIK RÉSZ

A múlt képei egyetlen momentumban egyeztek meg: kivétel nélkül mindegyiken megjelent Szélfarkas valamelyik alakja. Ő volt a különös műsor állandó főszereplője. Megjelent Szélfarkas, hogy aztán valami egészen különös átalakuláson menjen keresztül: lassan, fokozatosan minden alkalommal felvetet Gaius Valerius arcát. A jelenés sohasem szűnt meg addig, amíg Szélfarkas testvérem tökéletesen át nem lényegült a legújabb alakjává.

-          Varázshatalmam a múltat hozza a jelenbe, ablakot nyit régmúlt idők felé, életre kelt letűnt birodalmakat! Akinek nyitva a szeme, és éles az esze, láthatja, miként vált arcot és alakot korról korra az ősi gonoszság! Nézzetek! Lássatok! Figyeljetek!

Kezdett a dolog egyértelművé válni. A mágus mutatványa szépecskén szuggerálta Szélfarkas legújabb arcát a tömegnek. Lassú víz partot mos. Gaius Valerius előbb-utóbb gyűlöletessé fog válni. A pusmogás talán már el is indult. Bizonyára tudomást szerez róla a császár is. Miért jó ez Napsárkánynak? Szélfarkasnak ezt az alakját tönkreteszi. És? Megéri?

Vagy nem is ez napsárkány célja, hanem valami más? Napsárkány tervei ennél sokkal csalafintábbak. Az ő fejében még a spirálvonal is háromszor megcsavarodik, ha valamit kifundál. Szélfarkas elsőre nyilván ugyanazt gondolja, amit én, hogy Napsárkány tönkre akarja őt tenni, mint Gaius Valeriust. Utána pedig… Nos, ez valóban csapda volt. Kelepce. Nem is akármilyen. Kelepce bizony! De nem nekem.

A vásznon újabb kép villant fel. A peloponnészoszi háború. Azonnal tudtam: most a szicíliai kaland fog életre kelni. Úgy is lett. Pillanatok alatt felvillant Arisztonikosz sisakkal keretezett pökhendi tekintete. Aztán lassanként magára öltötte Gaius Valerius vonásait.

-          Varázshatalmam a múltat hozza a jelenbe, ablakot nyit régmúlt idők felé, életre kelt letűnt birodalmakat! Akinek nyitva a szeme, és éles az esze, láthatja, miként vált arcot és alakot korról korra az ősi gonoszság! Nézzetek! Lássatok! Figyeljetek!

Sietség nélkül sorra megnéztem mindenkit, és megállapítottam, hogy maga Napsárkány testvérem nincs jelen. Nyilván valahol a környéken, egy elhagyatott kis szobában űzi mesterkedéseit. Onnét összpontosítva hozza létre a vásznon a képeket. Óhatatlan elismeréssel adóztam a mutatványnak. Napsárkány megint visszaszerzett valamit korábban elveszített hatalmából.

Kaján terv hasított belém. Miért ne tornásztassam meg egy kissé ezt a terebélyesedő én-hatalmat? Miért ne ugrasszam meg egy kicsit Napsárkányt, ha már ennyire meghízott az önbizalma? Tudtam, hogy felbőszítem, de nem állhattam meg, hogy borsot ne törjek fondorkodó bátyám megnyúlt orra alá.  Néhány csendes összpontosítási próba után türelmesen kivártam, amíg az éppen soron lévő jelenés véget ért, aztán odavarázsoltam a vászonra az én drága jó Napsárkány testvéremet. Napsárkányt, amint a botjával hadonászik, és megveszekedetten vad rikácsolással perlekedik két kóbor ebbel valamelyik ősrégi babilóniai város utcáján.

A mágus megkövülten meredt a képre. A vendégek is meglepődtek. A jelenet oly mérhetetlenül nevetséges, volt, hogy harsogva tört ki a hahota. Bizony, hosszú percekig viaskodott a loncsos kutyákkal Napsárkány testvérem a sóbálvánnyá vált mágus formátlan makogása mellett, mire megkönyörültem rajta, és véget vetettem a komédiának. Gonoszkodásom nem várt sikert aratott.

-          Ezt még egyszer! Ez hol volt? Az iménti jelenetet akarjuk!

Végül egy előkelő külsejű idegen vetett véget a nyomorult szemfényvesztő megpróbáltatásainak: Róma alapítását akarta látni. Kapott is a pénzéért némi látványt. Persze, nem Róma volt, hanem valami egyéb város, s hamarosan feltűnt Szélfarkas ábrázata is.

-          Varázshatalmam a múltat hozza a jelenbe, ablakot nyit régmúlt idők felé, életre kelt letűnt birodalmakat! Akinek nyitva a szeme, és éles az esze, láthatja, miként vált arcot és alakot korról korra az ősi gonoszság! Nézzetek! Lássatok! Figyeljetek!

A mutatvány teljesen visszazökkent zavartalanságába. Immáron koromsötét lett. A mágus fáklyákat gyújtott a vászon előtt.

-          Tudtam! Mindig tudtam, hogy ezzel a Valeriusszal valami nincs rendjén! – suttogta valaki mellettem ékes bizonyságául annak, hogy az erősen tendenciózus produkció elérte célját.

-          Varázshatalmam a múltat hozza a jelenbe, ablakot nyit régmúlt idők felé, életre kelt letűnt birodalmakat! Akinek nyitva a szeme, és éles az esze, láthatja, miként vált arcot és alakot korról korra az ősi gonoszság! Nézzetek! Lássatok! Figyeljetek!

Eleget láttam. Mivel Napsárkány most már tudja, hogy jelen vagyok, elhatároztam, hogy megkeresem. Kiléptem a sötét utcára. A környéken egyik bérkaszárnya a másikat érte. Napsárkányt megtalálni nem tűnt egyszerű feladatnak. Néhány pillanatig töprengtem. Nem volna okosabb másnapra hagyni a keresést? Az éjszaka mindig Napsárkány szövetségese. Menedéket ad neki, felöltözteti, elrejti. Napsárkány mindig is kedvelte az éjszakár. Ilyenkor valósággal démonivá növekedett a hatalma. Ilyenkor próbáljam felkutatni?

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.