SZÁZHATVANNYOLCADIK
RÉSZ
Az egyetemes
felelősség azonban kizárólag akkor érvényes, amikor a költő – költőként
nyilvánul meg. A költőnek, mint magánszemélynek éppen akkora a felelőssége,
mint bármely más magánszemélynek.
Ezért világosan el kell különítenünk egymástól a költő és a
magánszemély státuszát.
A költő költőként kizárólag
a versen keresztül nyilvánulhat meg. A „versen kívül” nem költő, hanem
magánszemély. Költő csak a versében létezik. A közönség kizárólag a versben
találkozhat vele. Az interjút adó, vagy kirakatot nézegető költő voltaképpen
nem költő, hanem magánszemély akkor is, ha éppen a saját költői „létmódjáról”
nyilatkozik.
A költő tehát semmiképpen sem státusz, hanem egyfajta
különleges létmód.
Ahogy a mű csak értelmezett formában létezik, a költő sem
létezhet a művén kívül. Semmiféle hivatal sem tehet költővé senkit, költő csak
a közönséggel érintkezve, a lírai műalkotásban létezik.
Ezek után már nagyon is érdemes beszélnem a líra társadalmi
környezetéről.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése