SZÁZÖTVENEDIK RÉSZ
v
Vajon a
„minden egész eltörött” örökös ismételgetése valóban felment-e bennünket
bármilyen felelősség alól?
Ez sokkal nehezebb kérdés annál, amilyennek tűnik. Látszólag
nagyon könnyű a válasz, ha csak a józan ész egyszerű dimenziójának oldaláról
közelítjük meg, hiszen a kérdés nyilvánvalóan abszurd.
Csakhogy…
A legújabb kori hivatalos líra önvédelmének igen fontos
eleme az a gondolatrendszer, amely arról igyekszik meggyőzni bennünket, hogy a
líra valamely, a józan ész dimenziójáról merőben különböző szférában mozog,
ahol az egyszerű hétköznapi logika érvénytelen. Ezért a líra szavai és
szószerkezetei „nem azt jelentik” amit egy hétköznapi párbeszédben
jelentenének, talán még a közönséges képzavar se képzavar.
Fentebb, ahol Petri versével foglalkoztam, már érintettem
ezt a nagyon is fontos kérdéskört. A tanulmány lezárásában újra vissza kell
majd térnem rá.
Külön dimenzióban mozog-e a líra? Hivatalosan
nyilvántartott, kinevezett és díjazott kanonizált költőink légiói valóban a
Parnasszus olyan beláthatatlanul magas és fennkölt régióiban vitézkednek, ami a
hétköznapi ember, az „alacsony tömeg” számára érthetetlen és felfoghatatlan?
Napjaink hivatalos költői ezek szerint meghaladják a jelen
normális kommunikációjának szintjét?
Esetleg más fajhoz tartoznak? Genetikailag fejlettebbek a
többi embernél?
Nem hinném.
Az ilyen típusú manipuláció talán olyan régi, mint maga a
világ.
Időről időre, a történelem szinte minden korszakában meg
akarják győzni az embereket, hogy a hétköznapi, természetes emberi érzelmeknél,
értékeknél van, ami „sokkal fontosabb”. Van valami magasztos, fennkölt, amit a
hétköznapi szív és agy nem foghat fel, valami mérhetetlenül fenséges.
Korábban már beszéltem Corneille darabjairól, egy pillanatra
visszatérek.
A Horatius arról
akarja meggyőzni nézőit és olvasóit, hogy a hősnek „a kötelesség” teljesítése
érdekében le kell gyilkolnia húgai szerelmeit. Mi az, amit a felfoghatatlanul
értelmetlen és embertelen áldozatért kap cserébe a „hős” Horatius és városa?
Alba Longa behódol Rómának…
Itt lepleződik le a „fennkölt érték” gügye manipulációja. A
„magasztos kötelesség” bizony nem egyéb, mint az abszolutizmus sugallta sivár
parancs-erkölcs felmagasztalása. Nem sokkal több üres propagandánál, ahogy az
általa hirdetett erkölcs sem jobb az SS „morálnál”: „becsületem a hűség”.
Az ilyesmi utólag mindig lelepleződik. Az utókor könnyedén
rájön, hogy a király meztelen volt. A rajongva tisztelt „magasztos” értékből
semmi sem marad.
Corneille manipulációja viszonylag egyszerű,
jelenlegi kanonizált líránké kissé bonyolultabb.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése