KÉTSZÁZHATVANÖTÖDIK RÉSZ
Helmut dühösen csóválta a fejét. Még Ed Philips szándékosan rezzenéstelen arcára is árnyék futott. A szőke nő azonban fanyarul elmosolyodott. Úgy vélte, kezdi érteni.
- Kedves Mr. Morgenson – mondta szarkasztikusan. – Ha én a gazdaállat vagyok, ön nyilván az élősködőm.
Morgensohn újra elvigyorodott.
- Ez kétségtelenül így van, Miss Kadlecikova. Az ön szemszögéből voltaképpen parazita vagyok.
Karen Bozchana Kadlecikova csaknem elnevette magát.
- És meddig élősködik rajtam, kedves Mr. Morgensohn?
- Amíg végre nem hajtja a feladatát. Utána azonnal visszatérek a bázisra, és önt többé nem háborgatom.
- És mi az a feladat? – kérdezte Helmut.
Morgensohn megcsóválta a fejét:
- Azt hittem, már mindnyájan rájöttek.
Helmut dühösen fakadt ki:
- Ha annyira az útjában van az Ultenberg csoportnak Williams admirális és a törzskara, miért nem semmisítik meg a csatahajót úgy, ahogy van? Nem hinném, hogy ne lennének erre képesek! Nincs olyan eszköz, amelyet egy másikkal ne lehetne megsemmisíteni!
Morgensohn vigyorgott.
- Ezt a kérdést már mi is számtalanszor feltettük.
- És? – szaladt ki Ed Philips száján.
Mindannyian mohón lesték a választ.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése