Régi mesék csodaútján

Jöttünk mi is egykoron;

Emlékein úgy ül a Múlt,

Mint valami hegyorom.

—–

Gyermekkor bársony palástja

Régen rongyokra szakadt,

Szemléljük a múlt ködében,

Mint tovatűnt szent nyarat.

—–

Régi mesék csodakútja

Tán soha el nem apad,

Míg emberség van a Földön,

Mindörökre megmarad.

—–

Régi mesék csodaútján

Segítség mindig kerül,

Megvéd, ha az anyag-világ

Nagyon a lelkünkre ül.

—-

Régi mesék csodaútja

Tisztes jövőbe vezet,

Ezen át az Emberiség

Önmagával fog kezet.

—-

Régi mesék csodaútján

Száz reményforrás fakad,

Minden korok bölcsessége

Ezen az úton halad.

—-

Régi mesék csodaútján

Titok millió akad,

Ami szép, ezen az úton

Mindörökre megmarad.

—-

Időn túli szent örökség

Terek és lelkek fölött;

Minden igaz gondolatot

Mindörökre összeköt.

—–

Régi mesék bölcsessége

Istennel van – és velünk;

Régi mesék csodaútján

Egyszer mi is elmegyünk.