2014. augusztus 26., kedd

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - III.

HARMADIK RÉSZ

Miért (is) volt jelentős Zrínyi áldozatvállalása?

Képzeljük el, hogy Szulejmán szultán nem áll meg Szigetvár előtt, mert erre nincs szükség. Azért nincs, mert az uralkodó Zrínyit a fősereghez rendeli a katonaságával egyetemben. Szigetváron mindössze ezerötszáz katona állomásozik, spanyolok, olaszok, németek és magyarok vegyesen. A vár parancsnokává egy olasz ezredest neveznek ki, aki azonban a török főerő jövetelének hírére – arra hivatkozva, hogy emberei nem kapták meg a törvényben nekik járó ostrompénzt – csapatával együtt kereket old. Az augusztus elején megjelenő török felderítő osztagok a várat üresen találják, az egyik bég néhány század katonát rendel az őrizetére.

A szultánnak jelentik, hogy harc nélkül került az oszmán had kezére Szigetvár. A nagyúr csak távolról szemléli meg, még csak le sem táborozik a vár körül, hanem továbbhalad Bécs felé.
Az előreküldött fosztogatók már augusztus hatodikán feltűnnek Bécs környékén. A főerők ugyanekkor Fejér megyében járnak.

A császárváros nem védtelen. Miksa a német birodalmi rendektől kért segítséget, és azok csaknem ötvenezer katonát állítottak ki. Ehhez járult Miksa hada, a kettő együtt 70-100 ezer főre rúghatott. A győri hadiszemle alatt érkezett meg Szulejmán közeledésének híre. A császár előbb parancsot adott a táborbontásra, és arra, hogy a csapatok induljanak, és szálljanak szembe az ellenséggel.

Ekkor azonban tanácsadói meggyőzték a határozatlanságra hajlamos uralkodót; legjobb lesz azonnal biztonságba helyezni a családját. Ne is Bécsbe menjen, amelynek környékén tatárok és akindzsik kószálnak, hanem válassza inkább a távoli Prágát, az nincs a harcok körzetében. Az uralkodó és családja legyen az elképzelhető legnagyobb biztonságban.

Az uralkodó távozása után a hadvezérek nem tudtak megegyezni még abban sem, hogy ki legyen a főparancsnok. Közben a török elözönlötte Magyarország nyugati végeit.
A császár távozásának híre elterjedt a harcra készülő csapatok között, és többé senki sem volt képes a bomlást megállítani. A magasabb rangú tisztek is könnyen találtak ürügyet a menekülésre. Augusztus közepén már alig húszezer ember maradt, a hadvezetés elrendelte a visszavonulást. A magyar urak kiváltak a seregből, ki-ki sietett haza. Zrínyi Miklós a horvát rendek követelésére hazatért, hogy megvédje a gondjaira bízott országot.

Elkéstek. Bécset már körülzárta a török.

A birodalmi hadak parancsnokai hazájuk védelmére hivatkozva Németország felé vezették csapataikat. Közben már teljes erővel folyt a császárváros ostroma.

Nem volt már idő arra, hogy a császári diplomácia valamiféle szövetségi rendszert tákoljon össze. Bécs nem készült fel az ostromra, nem volt elegendő őrsége, sem élelme, sem kinevezett parancsnoka. Így is huszonhét napig védekezett.

Bécs szeptember 24-én esett el. A városban kevés tapasztalt katona volt, így a lagumdzsiknak már az első komolyabb próbálkozás fényes sikert hozott: a felrobbanó török akna miatt csaknem ötvenméternyi hosszúságban omlottak le a falak. A mögötte lévő erődök nem voltak előkészítve a védelemre, ráadásul a robbanásban halálát lelte a falszakasz parancsnoka is, a detonációt követő általános támadás teljes sikert hozott.

A török fékevesztetten pusztított az elfoglalt városban, a rablás napokig tartott, a szultán parancsára fellépő főtisztek is nehezen fékezték meg. Közben a portyázó tatárok és akindzsik már bajor, cseh és velencei területeket pusztítottak. A ruméliai beglerbég parancsnoksága alatt álló csapatok sorra hódoltatták Alsó-Ausztria városait.

Szulejmán boldog volt, életcélját megvalósította.

Hogy tetszik egy ilyen változat?

Folytatása következik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése