Nyarunk bágyadt verőfényű
Csendes, szelíd alkonyán
Felmosolygott kis kertünkben
A legelső padlizsán.
Buszon talált palántának
Életkedve megmaradt,
Rozsdabarna termésével
Ő zárja le a nyarat.
Még a fáradt Nap is kacag
Hétköznapok zavarán;
Nem tudjuk, hogy vajon gyümölcs,
Vagy zöldség a padlizsán.
Ami beérhet, beérett,
Ami nem, talán kinő;
Új hurokba tekeredik
Mostantól a vén Idő.
Új ciklusra gyülekezik
Kezünk alatt a munka,
Talán Isten ebben sem hagy
Túlságosan magunkra.
Anyag és idő hullámzik
Mérhetetlen tereken;
Múlt és jövő is egyszerre
A pillanatnyi jelen.
Üljön Istennel az Élet
Tovább a Lét trónusán;
Hétköznapokban teremjen
Hit, remény és padlizsán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése