KÉTSZÁZHATVANKETTEDIK RÉSZ
Ed Philips láthatóan nehezen emésztette a hallottakat. Morgensohn gúnyosan vigyorgott egyenesen a szeme közé.
- Az ön édesapja nem viselkedett valami lovagiasan, kedves uram. Mindkét féltől teljes engedelmességet követelt. Az Ultenberg csoportot azzal fenyegette, hogy a képletek segítségével megsemmisíti a Digitális Téridőt, minket meg azzal, hogy az Ultenberg csoporttal szövetkezve anyagilag tönkretesz bennünket.
- Minket? Bennünket? – kérdezte Ed Philips. – Kik maguk?
Morgensohn elengedte a kérdést a füle mellett.
- Volt néhány nap, amikor úgy tűnt, mindkét fél engedni fog. Williams és Rafa szövetsége mindenkit sokkolt.
- És Rafa? – kérdezte Karen. – Mit művelt Rafa?
Morgensohn úgy nézett rá, mint okos tanítványra a professzor.
- Kiváló kérdés, hölgyem! Mindkét fél ezt próbálta kipuhatolni, amikor az első megdöbbenésből magához tért. De Rafa megkörnyékezése nem járt sikerrel. Fanatikusokat nem lehet megvásárolni. Williams és Rafa között a szövetség nem bizonyult megbonthatónak. Máshoz kellett folyamodni.
Ed Philips a fejét csóválta.
- Williams admirálisnak ez volt a döntő hibája.
- Micsoda?
- Hogy közszemlére tette Sigismundo Rafát a képletkönyvével együtt. Ez mindkét fél előtt világossá tette, hogy az admirális külön utakon akar járni. Lehetségessé vált a megállapodás. Mindössza néhány óra alatt.
Ed Philips úgy bámult maga elé, mint aki álomból ébred.
- Addigra már mindkét fél kellő számú ügynököt juttatott Williams admirális zászlóshajójára. Ezek most parancsra összefogtak, lefegyverezték, foglyul ejtették z admirális a törzskarával, és hatalmukba kerítettéka csatahajót.
- Ilyen egyszerűen? – nyögte Ed Philips.
Morgensohn nevetett.
Morgensohn nevetett.
- Aki diktátornak készül, láthatatlan és elérhetetlen legyen. Az ön apja nem volt az. Mindenki tudta, hol tartózkodik. Először csak azért hibernálták őket, hogy időt nyerjenek a megállapodásra. Az Ultenberg csoport holtan akarta látni az egész törzskart, mi azonban nem akartuk, hogy a képletek végleg megsemmisüljenek. Tudtuk, hogy az Ultenberg csoport már tett róla, hogy soha senki se írhassa le őket még egyszer.
- Micsoda? – kérdezte naiv arckifejezéssel Helmut.
Morgensohn fanyarul elmosolyodott.
- A Digitális Téridő olyan lehetőségeket biztosít, amelyekről itt mi a normális téridőben nem is álmodhatunk. Ezért is veszedelmes az Ultenberg csoport.
Ed Philips mohón tovább kérdezett.
- És azóta? Mi történt azóta? Miféle új megállapodás született?
Morgensohn a fejét rázta.
- Semmiféle újabb megállapodás nem született. Az álláspontok többé nem közeledtek egymáshoz.
- Meddig lesznek hibernálva?
- Valószínűleg az idők végezetéig. Legalábbis addig lennének. De történt egy apróság.
Karen kínjában mosolygott. Morgensohn – vagy akárki – nem enged a színpadiasságból.
- Apróság? – kérdezte Helmut. – Miféle apróság?
- Hogy miféle apróság? Például én.
Szünetet tartott. Megkövülten meredtek rá.
Morgensohn arca egészen különös ráncba húzódott. Karen csaknem megrémült tőle. Valami ördögi tervező erről mintázhatta a sátán vigyorát.
- És önök!
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése