SZÁZHARMINCKETTEDIK RÉSZ
Napjaink igen fontos problémáihoz érkeztem, és az új líra érdekében nem hagyhatom őket szó nélkül.
Elvek és propaganda szólamok között igen nagy lehet a különbség. Láthattuk, hogy a másság elfogadása önmagában hiányosan megfogalmazott gondolat, a helyes elv: egymás identitásának kölcsönös elfogadása. A gondolatban jelenleg rejlő veszélyes egyoldalúság az, ami könnyen teheti közönséges propaganda szólammá, expanziót fedező ideológiává.
Az egyoldalúság megbonthatja önrendelkezés és elfogadás egyensúlyát, hiszen csak az egyik felet kötelezi elfogadásra. Mindenféle expanzió ideológiai megalapozása így kezdődik.
Az egyoldalúság legismertebb gondolati modellje a hittérítés.Fogadd el és tedd magadévá az én identitásomat miden ellenszolgáltatás nélkül, tedd kötelezővé magad, családod, néped számára, éljetek olyan életmódot, amilyet én teszek a számotokra kötelezővé.
“Hajtsd meg a fejed büszke Sicamber, imádd, amit eddig megégettél és égesd el, amit eddig imádtál!”
Meg kell jegyeznem, a gyakorlatban a kereszténység terjesztése sem egészen így történt. A térítők a gyakorlatban számos engedményt tettek. Magyarországon Szent Gellért javaslatára azt mondták a lakosságnak, hogy Szűz Mária azonos a Boldogasszonnyal, mert istennőjükhöz a magyarok nagyon ragaszkodtak, és a térítés sikerét veszélyeztette volna, ha az egyház nem köt alkut. Így többé-kevésbé krisztianizálódott a magyar ősvallás egy nagyon lényeges alakja. Nyilvánvalóan innen származik a Patrona Hungariae is.
Másutt is tettek engedményeket a térítők. Britanniában is krisztianizálták a bennszülött kultusz egy igen lényeges elemét. Ez el is terjedt a születő keresztény Európában. A kelta halottkultuszból lett a Mindenszentek napja.
A hasonló példákat a végtelenségig lehetne sorolni.
A közösség identitása az expanzió elleni védelem döntő erős tényezője lehet. Spanyolország lakossága hétszáz éven keresztül képes volt fenntartani a maga keresztény identitását a muzulmán hódítók ellenében. A katolikus vallásosság az egész társadalmat átjárta, szakrális intézmények százait hozta létre, nemzeti jelleget öltött. Nemcsak az inkvizíció tehet róla, hogy spanyol földön később esélye sem volt a reformációnak.
Lengyelország a XVII. században számos viharos korszakot élt át. Közben az ország jó része protestánssá lett – ez ma már különösen hangzik. A legsúlyosabb megpróbáltatás az 1650-es évtizedben várt az országra. Elözönlötték a svédek, az utóbbiakkal szövetséges németek, támadott az orosz cár, az erdélyi fejedelem (II: Rákóczi György), és a nagyurak jelentős része is országát elárulva a támadókhoz pártolt. Ez volt a hírneves Özönvíz, amelyet regényében Henryk Sienkiewicz megörökített.
Úgy tűnt, a lengyel állam szétesik. A fordulat Czestochowakolostoránál történt. A svéd hadak körülzárták, és megadásra szólították fel a kolostort, ahol legfeljebb két-háromszáz ember – szerzetesek, katonák, környékbeli parasztok – tartózkodott. A perjel a hősi ellenállás mellett döntött.
A kolostorért vívott harc fordulatot hozott a háború menetében. A svéd hadak vereséget szenvedtek, Chestochowa a lengyel függetlenség jelképe lett, felkelt az ország, és legyőzte támadóit. Mivel a támadók gyakorlatilag mind protestánsok voltak, Lengyelországban nemzeti vallássá vált a katolicizmus. Chestochowa ma is Lengyelország erkölcsi középpontjának számít.
Az identitás a közösségi önrendelkezés legfőbb motivációi közé tartozik.
Vissza kell kanyarodnom az alapkérdéshez: önrendelkezés és elfogadás egyensúlyához. Úgy vélem, a legsúlyosabb problémákat ennek megbomlása okozza. Az európai újkor számos véres eseményének volt ilyen kiindulópontja. Értelemszerűen leginkább akkor, amikor az önrendelkezésnek területi vonatkozásai voltak.
Ennél a problémánál feltétlenül meg kell állnom, hiszen ennek bőven vannak magyar vonatkozásai.
Ha egy területen többféle identitással rendelkező emberek élnek, kit illet az önrendelkezés joga?
Sajnos a gyakorlati – jelenleg is érvényesülő – válasz a kérdésre így hangzik: azt a felet, amelynek a nemzetállama az adott területet birtokolja.
Gyakorlati értelemben így van, filozófiai értelemben viszont ezt aligha fogadhatjuk el. Filozófiai értelemben a többségi elv nem meggyőző.
A probléma azonban sokkal összetettebb annál, hogy kapásból válaszolni lehessen rá.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése