SZÁZHARMINCHARMADIK RÉSZ
Egy terület nemzetállami birtoklása filozófiai értelemben nem jelentheti a nemzetállam deklarált többsége számára az identitás kisajátítását. A nemzetállami intézmények megléte vagy hiánya sem jelentheti „automatikusan” az identitás kizárólagosságát.
Ha így volna, szélesre tárnánk a jog kapuit az erőszak és a hódítás előtt. Ha bármely állam elfoglalna és annektálna bármely területet, akkor az annexió „jogánál” fogva kötelezhetné az ott élő embereket az általa követelt identitás kizárólagos elfogadására.
Az erőszak azonban nem jogforrás. Erre most nagyon rázná a fejét Niccolo Machiavelli, és elmondaná, hogy a gyakorlatban az, és mindig is az volt. A reneszánsz író szerint a jog erőszak nélkül nem ér semmit.
Ez ma a Kárpát-medence népeinek egyik legfontosabb problémája. Az új lírának is egyik elkerülhetetlen, mellőzhetetlen feladata. Az új líra alapelvei közé kell tartoznia annak is, hogy magyar költő nem kerülheti meg a magyar identitás problémakörét. Ez a kor adta parancsoló szükség, az igazi líra nem menekülhet ellene semmiféle alanyi, tárgyias, vagy másféle mondvacsinált szövegegyvelegbe.
A probléma azonban nem csupán a Kárpát-medencében probléma, ezért mindenképpen meg kell kísérelnünk valamiféle általánosítást.
Többségben lenni vajon jogforrás-e?
Többség és kisebbség nem filozófiai kategóriák. A gyakorlatban „többség” és „kisebbség” általában nem is számszaki fogalmak. A többség a deklarált nemzetállami etnikumhoz tartozó személyeket, a kisebbség pedig az attól eltérő etnikumhoz tartozókat jelenti.
Többség-kisebbség antinómiájának fenntartásához egyedül a nemzetállami szemlélet ragaszkodik. Ennek szolgálatában a „hazafias” adminisztráció gyakran keményen kozmetikázza az adatokat, és nem egyszer még a regionális közigazgatási egységek felállításánál is úgy „manőverez”, hogy lehetőleg egy olyan se legyen, ahol a nem a deklarált nemzetállami etnikum van többségben. Inkább hagyja, hogy össze nem tartozó, együtt kezelhetetlen területek tartozzanak egybe. A hasonló manipulációnak ma számos megnyilvánulását látjuk, tapasztaljuk.
Mi lenne a megoldás?
Egyetlen ember sem kényszerítheti egy másik emberre a maga identitását „többségi” alapon. Ez minden humanitással ellentétes. Akkor is, ha az identitásnak területi vonatkozásai vannak.
A gyakorlatban nem annyira a területi, mint inkább az „állami” vonatkozás az, amihez erőszak tapad. Nem az egyes emberek akarják mindenféle körmönfont módon asszimilációra kényszeríteni a szomszédjaikat, hanem az állam.
Ma a média általában roppant szemérmesen az „etnikai tisztogatás” kifejezést használja mindazon rémtettekre, amikor a más nyelven beszélő, esetleg más törzshöz tartozó embereket gyilkolják valamely etnikai identitás erőszakos terjesztése nevében. Az ilyesféle gaztettek soha senkinek az érdekeit nem szolgálhatják,egyedül a saját ideológiája által önmagát definiáló nemzetállam vélt céljait szolgálhatják.
Ebből kell kiindulnunk.
Jogom van ragaszkodni az identitásomhoz. Annak területi vonatkozásaihoz is, szűkebb, vagy tágabb értelemben. A szülőföldem. A hazám. Ugyanakkor azonban tudomásul kell vennem, ha ott élő embertársaim között merőben más identitásúak is akadnak. Nekik is szülőföldjük. Nekik is hazájuk.
Kiterjeszthetem-e identitásomat olyan területre is, amely nem képezi a nemzetállamom részét?
Egy példa a közelmúlt alapján:
Joguk van-e a szerbeknek Koszovóra?
Félreértések elkerülésére; most nem arról van szó, joguk van-e a szerbeknek nemzetállamukhoz annektálni Koszovót, hanem arról, joguk van-e a területet, amelyhez nemzeti történelmük sorsdöntő eseményei fűződnek, identitásuk részének tekinteni?
Igen, joguk van! De ez már egy másik kérdéskörhöz tartozik, amelyre rövidesen sor kerül.
Vannak azonban egyéb problémák is a kérdéssel kapcsolatban.
A nemzeti identitás jelenleg állami identitást jelent. Egy magyar hajó vagy repülőgép fedélzete, vagy egy külföldi magyar nagykövetség épülete úgynevezett területenkívüliséget élvez, azaz a magyar államterület részének tekintendő. Ennek alapján azonban nem tehetem meg, hogy Argentínában, Japánban, Grönlandon, vagy bármely más távoli országban letelepedvén területenkívüliséget vindikáljak otthonomnak és önmagamnak. Ez magától értetődik.
De…
Ha mondjuk háromszáz (vagy akár háromezer) mohamedán arab letelepszik Debrecenben, követelhetik-e, hogy a városban tüstént vezessék be az iszlám vallási törvénykezést, hogy a Nagytemplomot alakítsák mecsetté, tegyék mindenki számára kötelezővé a Ramadánt, és Debrecenben többé senki se ünnepelje a karácsonyt?
Természetesen nem. Ezek egyikét sem követelhetik.
Miért nem?
Most egy új fogalmat kell felvennem. Ez napjaink egyik kulcsfogalma. Semmi sincs, amit napjainkban annyiszor próbálnának kitekerni, elferdíteni, tagadni vagy lejáratni, mint ezt.
A tradíció.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése