Szőke nő zűrben az űrben - 260.

KÉTSZÁZHATVANADIK RÉSZ

Újabb riasztó hatásszünet.

Ed Philips ismét megvonta a vállát.

-         Talán nem hiszi? – kérdezte tőle éles hangon az állítólagos Morgensohn.

-         Nem.

Az idegen a fejét ingatta.

-         Szabadna tudnom, miért nem?

Ed Philips gúnyosan elmosolyodott.

-         Nem tudom, kicsoda maga, jóember. Úgy tűnik, mintha Morgensohn ügyvéd volna, de mégsem az. Azt sem tudom, honnan és hogyan került a könnyűcirkáló fedélzetére.

-         Ezek most lényegtelen kérdések. Önöknek nincs idejük ilyesmiken rágódni. Fontosabb dolguk van

Karen nagyot nyelt, Helmut összevonta a szemöldökét. Ed Philips a fejét csóválta.

-         Nem hisznek nekem?

Ed Philips a fejét ingatta:

-         Nem.

-         Miért nem?

Ed Philips most már bosszúsan mosolygott.

-         Arra akar rábeszélni bennünket, hogy tegyünk valamit az Ultenberg csoport ellen. Nem áll szándékunkban.

Karen bólintott, Helmut tanácstalanul nézett maga elé.

Az idegen elvigyorodott.

-         Önök alapvető tévedésben vannak. Súlyos tévedésben. Nem akarom én önöket rábeszélni semmire. A világon semmire. Csak igyekszem megvilágítani a helyzetüket.

-         És milyen helyzetben vagyunk? – kérdezte dacosan Ed Philips.

Morgensohn arcán sátáni vigyor jelent meg.

-         Nem szeretnék az önök bőrében lenni. Azt viszont elismerem: volt némi részem ennek a helyzetnek az előidézésében.

Karen kirobbant:

-         Miféle helyzet? Mondja már, miféle helyzet?

Morgensohn gonoszul vigyorgott.

-         Hallottak már Sigismundo Rafa képleteiről?

Csend volt a válasz.

-         Nos, hölgyem és uraim, Sigismundo Rafa a világegyetem legszerencsétlenebb sorsú lángelméje. Képes volt kiagyalni egy fél könyv hosszúságú képletsort, amelynek felhasználásával bármelyik, a világűrben működő digitális számítógép képes néhány perc alatt felszámolni a Digitális Téridőt, amelyben az Ultenberg csoport működik. Akár ennek a cirkálónak a számítógépe is. a kapacitása ehhez bőségesen elegendő. Csodálkoznék, ha még nem hallottak volna erről.

Karen felemelte a kezét.

-         Arra akar rábeszélni bennünket, hogy használjuk a képleteket?

-         Nem rábeszélni, csak javasolni. A saját érdekükben.

-         Kezdem érteni – felelte Karen. – Most hol vannak azok a képletek?

Morgensohn szélesen elmosolyodott.

-         Az első értelmes kérdés, kedves Karen. A képletek természetesen a csatahajó hibernáló kamrájában vannak a szerzőjükkel együtt. Ez belőlük az egyetlen példány, és nem keletkezhet több. Önök pedig azok a halálra ítélt nyomorultak, akik kénytelenek lesznek néhány órán belül megsemmisíteni a Digitális Téridőt.

Folytatása következik.