Szőke nő zűrben az űrben - 218.

KÉTSZÁZTIZENNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára


Eastman döbbenten bámult a szőke nő arcába.
-         Nem értette a kérdést? – nevetett az arcába pimaszul Karen.
Eastman mély lélegzetet vett.
-         De igen, admirális asszony! – fakadt ki egy másodperc múlva. – Értettem.
-         Akkor feleljen rá!
-         Biztosíthatom róla, – kezdte nagyon komolyan a fogoly. – hogy élő volt. Nagyon is élő. Ha arra gondol, hogy valamiféle klónt játszottak a kezünkre, el kell mondanom, hogy bennünk is felmerült ez a lehetőség, és nagyon alapos vizsgálatot folytattunk. A halott nem volt klón, az a tetem valaha McPherson volt, ezt a szakértőink minden kétséget kizáróan bebizonyították. Inkább a jelenlegi élő McPherson személyazonossága körül merülhetnek fel kérdések.
-         Biztos ebben?
-         Biztos vagyok, admirális asszony! – fakadt ki Eastman. – Nézzék, én megértem, ha nem bíznak bennem! Én egy olyan ügynökség munkatársa voltam, ahol nagyon komolyan szerettünk volna tisztába jönni azzal, hogy ki, hol, honnan és hogyan irányítja a világot, és kik állnak harcban kikkel!
Ed Philips közbe akart vágni, de Karen alig látható, finom mozdulattal leintette. Eastman-nél átszakadtak a gátak:
-         Higgyék el, nagyon komolyan dolgoztunk azon, hogy valamiféle átlátható képet nyerjünk! Borzalmas káosz van a világban! El sem tudják képzelni, mekkora!
Hirtelen elakadt, mire Karen flegma mozdulattal töltött neki egy korty italt. Eastman nagy lendülettel megitta, aztán folytatta:
-         Tudjuk, hogy az Ultenberg csoport félrevonultságában is hatalmas erőt képez a világegyetemben. Intézmények százai szolgálják még így is – földi bűnöző söpredéktől kezdve titkos helyeken alapított, elképesztő felszereltségű laboratóriumokig, ahol a bujdosókat üldöző szörnyetegeket fabrikálják.
Karen összerezzent. Sokkoló emlékek jutottak az eszébe.
-         A Föld a lehetséges legnagyobb káosz birodalma, hiszen ott a tényleges hatalom elvileg nem is létezik, arctalanul bújik meg a névleges hatalom árnyékában, mint valami titkos palota egy közönséges polgári díszlethomlokzat mögött. McPherson megkísérelte felszámolni a Földön a szociálterrorizmust, amiről szintén nem tudunk jószerivel semmit. Vajon valódi spontán forradalmi mozgalom-e – mint magáról hirdeti – vagy valami bűnbanda tartja fent? Az alvilág? Esetleg valami még ismeretlen hatalom?
Ivott egy újabb kortyot.
-         McPherson a jelek szerint azt gondolta, hogy a szociálterroristák mögött Savioli követői állnak, és ez a szál elvezethet a Menedéktéridőhöz. Még az is lehet, hogy igaza volt, de bizonyítani ezt ugyanúgy nem lehet, ahogy a többi feltevést se.
-         McPherson az Ultenberg csoport embere?
-         Ez a mostani talán nem, de a régi az volt.
-         Ha nem az Ultenbergek embere, miért akar eljönni a Földről?
-         Talán veszélyes játékot játszik. Talán azt képzeli, elhitetheti, hogy ő a valódi McPerson. Nem tudom, admirális asszony.
-         Folytassa!
-         Az is lehet, hogy valami egészen más rejlik Morgensohn útja mögött.
-         Más? Mi más?
-         Nem tudom, admirális asszony, sok a váratlan tényező. Számos fordulatot nem értünk.
-         Például mit?
-         Valakik a közelmúltban felszámolták a térmanipulátor központját. Kik és miért? Semmiféle korábbi képbe nem illik.
Karen csaknem felnevetett. Ő is tud problémát okozni a világ hatalmasságainak.
-         Folytassa!
-         Ha valami ilyesmi történik, gyakran át kell értékelnünk mindazt, amit tudunk.
Karen éppen újabb kérdést akart feltenni, amikor felcsendült a géphang:
„Hajó az admirálisnak! Idegen hajók közelednek.”

Folytatása következik.