Szőke nő zűrben az űrben - 124.

SZÁZHUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

—————————–

A két férfi meglepődve szemlélte, a szőke nő arcán nem látszott semmiféle érzelem.

- Mi folyik itt? – motyogta Helmut. – Azaz: mi folyt itt?

- Karen, – csóválta meg a fejét Ed. – ez még egyáltalán nem bizonyítja, hogy hibernálták, méghozzá itt, a csatahajó közepén hibernálták volna Dúvad Williams admirálist. Pusztán azt, hogy a halálának, vagy eltűnésének napján itt valami egészen különös dolog történt, ami a mai napig titokban maradt.

Maga sem érezte, hogy nem meggyőző az okoskodása. El is hallgatott.

“Hajó az admirálisnak! A szárazföldi röntgen felderítő berendezés készen áll a feladatának elvégzésére.”

- Admirális a flottának! Haladéktalanul hajtsa végre a feladatát!

“Hajó az admirálisnak! Értettem, felderítő tevékenység indul, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

Látták a panorámaképernyőn, hogy a gép állást foglal az objektummal szemben. Másodperceken belül röntgensugár-nyalábot fog rá bocsátani, és az így nyert felvételeket rövidesen megszemlélhetik.

- Azért az mond valamit, – fejtegette Helmut. – hogy milyen hevenyészett módon helyezhették el az új válaszfalakat. Semmiképpen sem tervezhették meg előre, akármi is történt. Talán néhány nap, vagy néhány óra alatt rögtönözték a megoldást.

“Hajó az admirálisnak! Elkészültek az első felvételek!”

- Admirális a hajónak! Kérem őket a panorámaképernyőre.

Azonnal megjelentek a felvételek.

Karen elhúzta a száját. Pontosan az volt, amitől tartott. A fal mögött egy újabb, a röntgensugarakat visszaverő fal rajzolódott ki.

Csalódottan nézték.

Karennek volt egy homályos gondolata, de nem tudta szavakba önteni.

Valami nem volt világos.

- Hát ennyit erről – legyintett Helmut. – Legfeljebb akkor juthatunk előre, ha az elveszett felvételek között akad helyreállítható.

Karen a gondolataiba merült, Ed a kezébe temette az arcát, Helmut a fejét csóválgatta.

- Ha nem, – morfondírozott tovább a fiatalabbik Schellenberg. – akkor találgatásokra vagyunk utalva.

- Elég messzire jutottunk eddig a találgatásokkal – figyelmeztette Ed Philips.

- A találgatás akkor is csak találgatás.

- Van rá remény, hogy a helyreállítás adatokat szolgáltat?

- Elvileg igen – bólintott Helmut. – de nem garantálható. Lehet, hogy már öt percen belül megtudunk valamit. Az is lehet, hogy soha.

Karen végre ráérzett a gondolatra. Félrehúzódott.

- Admirális a hajónak! Kérem a felvétel alapos megvizsgálását. Bejáratot keresünk a belső falon!

A két férfi döbbenten meredt a szőke nőre.

- Ez nekem miért nem jutott az eszembe? – motyogta Helmut.

- Bejáratnak pedig lennie kell – tette hozzá Ed. – én sem értem, miért nem gondoltam rá eddig.

Karen megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem biztos, hogy van bejárat. Talán akaratuk ellenére hibernálták őket. Nem tudjuk, hogyan számítanak; mikor és kinek kell kiengedni őket.

- Ha ki akarják engedni egyáltalán – tette hozzá Ed. – Lehet, hogy örök időre zárták oda.

- Lehet, csak ennek semmi értelme – vitatkozott vele a másik férfi.

- Akkor sincs bejárat, ha maguk akarják kinyitni. Belülről.

Ettől egy percig csend támadt.

- Ebben az esetben – fejtegette aztán Ed. – kell lennie odabent valami ébresztő berendezésnek.

Helmut bólintott.

“Hajó az admirálisnak! Azonosítottuk a bejáratot.”

Mindhárman egyszerre pattantak fel.

Folytatása következik.