A néhai Szent István

Négy fiát is eltemette,

Pedig királynak nevelte.

——–

Volt egy álma: Magyarország;

Míg barátok szét nem hordják,

Ellenségek szét nem szórják…

Magyarország,

Magyarország.

——–

Volt egy erős, büszke apja,

Vajk meg félt – de nem mutatta.

——–

Szenvedélye: Magyarország.

Földjét tengerek nem mossák,

Mégis, mégis: Magyarország.

Magyarország,

Magyarország.

—–

Ereiben Árpád vére,

Koronát tett a fejére.

———

Gyorsan, gyorsan: Magyarország;

A jelent sokan rombolják,

Rövid vendég az ifjúság:

Magyarország,

Magyarország.

———

Hazát akart és szeretett,

Szentelt neki egy életet.

——–

Hogyha megáll: néma holtág,

Ha fejlődik: Magyarország.

——–

Mindig szép marad a világ,

Ha van benne: Magyarország.

——

Fegyvert kegyetlenül fogott,

S alázattal imádkozott.

—–

Megszületett Magyarország,

Pogány hordák ostromolták,

Keresztény dogmák rombolták

Mégis, mégis:

Magyarország.

———–

Egykor Vajknak megszületett,

S a neve Stephanus Rex lett.

——-

Fanatikusok szapulták,

A pogányok őt okolták,

Törvényeit lándzsák hordták;

Így született Magyarország;

Magyarország,

Magyarország.

———

Jó szándékú idegenek

Családok ősei lettek;

Esztergom érseket kapott,

Tíz falu templomot rakott,

Megrepedt a régi világ,

Éledezett Magyarország.

——–

A kereszt magasba lendült,

Rómában Te Deum csendült.

———

Apró magok földbe hulltak,

Újabb megyék alakultak.

——-

Még életben lévő múltak

Feneketlen kútba hulltak.

——–

Római keresztény égbolt

Rejtett mindent, ami rég volt.

——-

A daliás Vajk odalett,

István király öregedett.

——-

Jövő hírét misék hozták,

Püspök botját aranyozták,

Keresztelkedett az ország;

Magyarország,

Magyarország.

———

István király, a hatalmas,

Öregen Bibliát olvas.

——–

Népét az Akolba vitte,

És azért tette, mert hitte.

——-

Mert ez a magyarok hona,

A királynak: zárt korona.

—–

A királynak zárt korona:

Nem hódolunk másnak soha.

—–

Nem hódolunk másnak soha,

Ez a király akarata.

——

A néhai szent királyunk,

Ma is az ő vállán állunk.

——

Szobrának körvonalai,

Egykori híres szavai

Az ország lelkébe égtek.

—-

A gyertyák csonkig leégtek,

Szenteket adtunk az Égnek,

Ahogy István király szánta.

——-

Múltunk ködös, jövőnk sánta,

Aki védte, sose bánta,

Csak a túlélők csalódtak.

——-

Akik csendben morgolódtak,

Más országokba csapódtak,

Mint a sötétben a lepke.

——

István király keze műve

Talán máig sincs kihűlve,

De már jócskán el van kopva.

———

Hol elkopva, hol ellopva,

Hol felélve, hol kidobva

De mégis van:

Magyarország.

——–

A nagyvilágon e kívül,

Mindenütt ellobban, kihűl,

Csak itt borulhat virágba.

——-

Szenvedve, harcolva, sírva,

Magyar verssorokba írva

Őrizzük, amíg csak élünk.

——–

Nagyapánk dolgos tenyere,

Szüleink száraz kenyere

Véste lelkünkbe örökre.

——–

Évszázadok széjjelhordták,

Tolvaj hordák kirabolták,

De mindig újjászületett.

——–

Néhai Szent István király

Fáradt, öreg tekintete

Fakuló idők falán át

Ma is élő országot lát.

——-

Felírta tán egy felhőre

Múltat, jövendőt előre,

Gyengeségét megvallotta,

S Patrónának ajánlotta

Frissen épített országát.

——-

Legenda mulandó hava,

Politika csacska szava

Festegeti az arcképét.

——-

Ahová nomádok hordták

Kelet porát,

Nyugat sorsát,

Még mindig van:

Magyarország;

——-

Magyarország,

Magyarország.