SZÁZNEGYEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
A két férfi tanácstalanul tipródva bámult egymásra és a szőke nőre. Karen ezt látva ingerült mozdulatot tett, és arrébb lépett.
- Kapitány a hajónak! Tudod-e semlegesíteni a megszállókat?
Pontosan azt a választ kapta, amit már sejtett.
„Hajó a kapitánynak! Sajnos az ezt lehetővé tevő funkcióimat kikapcsolták.”
Karen Bozchana Kadlecikova csüggedten elhúzta a száját. Úgy tűnik, akkor nincs más lehetőség, mint a térmanipulátort felhasználva gyorsan elmenekülni a kutterről. Sajnálta, abban reménykedett, hogy van lehetőség a hajó visszafoglalására. Látta, hogy a két férfi vitatkozik valamin, de arckifejezésükből úgy ítélte meg, hogy most aligha tudnak segíteni. Csaknem elszánta magát a távozásra, amikor újra megszólalt a hajó.
„Hajó a kapitánynak! Van egy lehetőség!”
- Kapitány a hajónak! Halljam!
„Hajó a kapitánynak! A konspirációs áramkörök felhazsnálásával Kaeren Bozchana Kadlecikova kapitány onnan a kutterről észrevétlenül vissza tudná kapcsolni minden funkciómat.”
Karen erre akkorát sóhajtott, hogy csaknem ledöntötte a lábáról Ed Philipset, aki éppen felé lépett.
- Kapitány a hajónak! Hogyan tehetném meg?
„Hajó a kapitánynak! Azonnak kiírom a képernyőre!”
Mire Karen odanézett, máris hosszú betű-és számsorok szaladtak a képernyőn. Karen semmit sem értett belőlük.
Ed Philips látta, és bólintott.
- Ezt én megoldom, Karen, értem. Viszont a végső gombnyomást neked kell végrehajtanod.
A szőke nő bólintott, Ed pedig tüstént a képernyő elé ült, és gyors kézzel írni kezdett valamit.
Az egyes számú robotharcos Karenhez lépett.
„Jelenthetek, kapitány?”
- Igen! – vágta rá Karen.
„Elkészültünk a tervvel.”
- A hajó visszafoglalására?
„Igen, kapitány!”
- Jelentsd!
„Természetesen, kapitány!”
A robot tömören kifejtett egy tervet, amiből a szőke nő alig értett valamit.
- Mennyi esély van a sikerre?
„Csaknem negyvennyolc százalék, kapitány.”
- Kevés.
„Ennél jobbat nem tudunk, kapitány.”
Karen elgondolkodott. Tudta, hogy a robotok az ő parancsára habozás nélkül hozzáfognak, és végig is csinálják – ha képesek rá a hatalmas túlerő ellenében. Ő maga keveset kockáztat, hiszen még mindig bármikor távozhat a térmanipulátor segítségével. De ez nem tetszett neki, mert igazából nagyon féltette a robotokat. Mit tegyen?
Ed Philips segítette ki.
- Elkészültem, Karen – és felállt a képernyő elől.
A könnyűcirkáló azonnal reagált.
„Hajó a kapitánynak! Minden funkcióm megfelelően működik.”
- Kapitány a hajónak! Semlegesíteni tudod a támadókat?
„Hajó a kapitánynak! Az embereket három másodperc alatt gázzal el tudom altatni, de a robotok ezzel a módszerrel nem semlegesíthetők.”
Az ám! A robotok! Karen aggodalmasan ráncolta a homlokát. Mennyi is van belőlük? Ötvenhárom. Túlságosan sok.
Mit tegyen?
Erich lépett oda mellé.
- Milyen típusúak azok a robotok?
Karen előbb csodálkozva nézett rá, aztán elmosolyodott. Erich a végzettsége szerint egyebek között kibernetikai mérnök is volt. Helyénvaló kérdés.
- Kapitány a hajónak! Milyen típusúak?
„Hajó a kapitánynak! Számomra ismeretlen gyártmány.”
Erich vállat vont.
- Egynek a képét ide kellene küldenie a képernyőre! – mondta csendesen.
- Kapitány a hajónak! Küldd át az egyik robot képét!
„Hajó a kapitánynak! Teljesítem a parancsot!”
Másodperceken belül megjelent a képernyőn egy fekete ruhás harcos. Karen esküdni mert volna rá, hogy ember.
Erich a képernyő elé ült, beütött valami számsort, mire a kép átlátszóvá vált, mintha röntgensugarat bocsátottak volna rá. Látszott a gép szerkezete. Erich néhány másodpercig tanulmányozta, aztán nyugodtan bólintott:
- CombatBoy-211A-2-es. Az egyik leggyakoribb típus, tömegével gyártják több helyen is. Olcsó és középszerű – az egyes számú robotharcosra pillantott. – A látottak alapján a tieid sokkal különbek.
- Tudsz velük valamit kezdeni?
- Igen. Ki tudom kapcsolni a harci funkcióikat.
- Mennyi időre van szükséged hozzá?
- Néhány másodpercre. Máris megcsinálom.
Karen fellélegzett.
- Kapitány a hajónak. Visszafoglalunk. Azonnal semlegesítsd a támadókat, utána kerüljenek a kutterjükre!
„Hajó a kapitánynak! A parancsot végrehajtom!
- Készen van! – állt fel Erich. – Nincsenek harci funkcióik. Fogságba ejthetők, kikapcsolhatók.
Karen az egyes számú robotharcoshoz fordult.
- Mit értettél belőle?
„Mindent, kapitány. Kérek engedélyt a támadó robotokat foglyul ejteni, és a kutterjükhöz szállítani a támadó emberekkel együtt!”
Karen bólintott. Maga is így képzelte.
- A parancsot végrehajtani!
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése