Az epigráfiai rejtély

Jókai szerint az alábbi történet Ó-Szőnyön esett meg. Később más településekkel kapcsolatban is olvastam.

—————

Tehát.

Valamikor a XIX. század elején lebontottak egy régi polgárházat. Bontás közben négyszögletű márványt találtak, eme talányos felirattal:

EPIC ILOC ANHE VERNIT ILOSD EJO.

Erről aztán senki se tudta, mit jelent. Megkérdezték a műveltebb helyi embereket.

Azok se tudták.

Nosza, nyomban oda csődítették, ahány tudós jezsuita csak volt a környéken.

Feleletet egyik sem ád.

A szövegnek semmi értelme.

———————

Sorra jöttek a tudósok, a latin és a görög nyelv messze földről híres tudorai, hátha valaki képes kiókumlálni valamiféle értelmet a feliratból. Akadt, aki egy teljes hónapot is elkotlott felett.

Eredmény?

Semmi.

————

Híre futott, hogy Ó-Szőnyben nevezetes irodalmi enigma vala, nosza tódultak a tudományos emberek. Próbálták a feliratot értelmezni latinul. Próbálták értelmezni görögül. Még héberül is.

Sőt akadt, aki a gael, vagy a középkori provanszál nyelvet hívta segítségül.

Mindhiába.

———

Ha már egyenesen nem boldogultak, görbén próbálkoztak. Olvasták visszafelé, szétszedve, szavakat, szótagokat összekeverve.

Így se jutottak eredményre.

Az epigráfiai rejtély most már neves külországbeli szakértőket is idevonzott, de ők se jutottak semmire.

Az pedig, hogy a tudomány valamit nem tud, kétségbeejtő, és emiatt mindig ideiglenes állapot. A rejtélyek arra várnak, hogy a tudomány megoldja őket. Mivel pedig minden magára adó tudomány elméletében ott találtatik, hogy rejtélyek pedig nincsenek, gyorsan meg kell azokat oldani, amik mégis lennének.

Akadt hát valami szerfelett nagy tudományú főtudor, aki kimondta a verdiktet:

A felirat az etruszkok nyelvén van.

Mivel a türrhének nyelvének ismerete a néhai Claudius császárral együtt szállt sírba, és azóta élő ember nem beszéli; ebben meg is nyugodott a tudományos világ.

———–

Valami deákember nem kapta meg feleségül a szerelmét, és bánatában huszárnak állt. Tíz év múltán, mint obsitos káplár tért haza. Kiderült, hogy egykori babája férjét időközben halálra rúgta egy bika, így aztán a nősülés dilemmája ismét felvetődött.A tilalom elmúlt, az özvegy lelkesen igent mondott.

A menyegzőre jött fel vásárolni leendő sógorával. Utóbbi – hogy tekintélyt szerezzen az egykori deákból lett huszár előtt – nem állhatta meg, hogy be ne számoljon a sógorjelöltnek az epigráfiai rejtélyről.

- Nézze csak kend: ez egy etruszk felirat!

A huszár vetett a feliratra egy pillantást, és hamiskásan elmosolyodott.

- Hát ez etruszk?

- Az hát. Nagyon okos emberek mondták.

- Hát a magyar nyelv ennyire hasonlít az etruszkra?

A sógor nagy szemeket meresztett.

- Hasonlít-e?

- Hasonlít hát. Olvassa csak kend:

E pici lócán heverni tilos, de jó.

———

Hm…

Hm…

Fejezzem ki magam még érthetőbben?