(A KÖLTÉSZET NAPJÁN 2011-BEN)
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Szabács vára óta
Él a magyar strófa,
S gyakrabban volt otthona
Kunyhó,
Mint a palota.
——–
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Békében,
Örömben,
Bánatban
Vagy hadban,
Költészetünk ott volt
Minden pillanatban,
Hűség, szépség okán
Küzdött a vár fokán,
Nehéz csatatéren,
Vagy súlyos békében,
Vezette gyermekünk
Gyakorlatlan kezét,
Szelíden lefogta
Haldoklóink szemét,
Segített megülni
Minden örömünket,
Megszentelte minden
Tiszta szerelmünket.
———
Világnak világa,
Virágnak virága…
—–
A magyar költészet hisz, remél,
És szeret;
Ki tudja, mióta együtt sír
És nevet
Konttyal és kalappal,
Magyar hétköznappal.
———-
Világnak világa,
Virágnak virága…
———
A tettet, igaz szót
Nem szokta kerülni,
Nem szokott lárpurlár-lukba
Menekülni;
Hiszen
Tűzön-vizen
Velünk sír és nevet;
A magyar költészet
Hisz, remél, és szeret.
——-
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Akik magyar verset
Szolgálni nem restek,
Elefántcsonttornyokat
Ritkán kerestek,
S mert azok a lakott
Földtől messze estek,
Hadd maradjanak meg
Holtnak és üresnek;
A csalódott végzet
Magában fanyalog,
Ha süket fülre lelnek
A sziréndalok.
——–
Világnak világa,
Virágnak virága.
—–
Mint dühöngő ártány,
Világvége járvány
Dúlja a határt,
Pusztításban,
Rombolásban
Felidézi
A sunyi tatárt.
——–
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Nem a maja naptár
Fanatikus rabja,
Nem is az üstökös verte
Tenger habja
Hozza el a véget;
Közöny és kapzsiság
Rablóhada éget
Világvége végett.
——-
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Te magyar költészet,
Híres Erős János;
Gyürkőzz, hív az ország,
Hív a falu, város,
Világvége tombol,
Átkoz, butít, éget,
Vess a világvége-nyegleségnek
Véget.
———
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Régi szilaj rímparipád
Mára rossz, haldokló gebe,
Posztmodern abrak betege;
Máshol talán elég
Holmi játszadozás;
Itt valódi vers kell,
Itt a rossz utánzat
Növeli a lázat,
És a végrehajtó
Viszi el a házat.
——-
Világnak világa
Virágnak virága…
——–
Itt akkor lesz jövő,
Ha igaz költészet
Vet körben acsargó
Gyűlölségnek véget;
Minden lélekben egy
Kiskert lesz növesztve,
Ritmussal öntözve,
Rímekbe öltözve.
——–
Világnak világa,
Virágnak virága…
—–
A mi jövőnk ritmussal van
Kikövezve,
Ritmussal kövezve,
Rímmel felövezve.
—-
Világnak világa,
Virágnak virága.
2011. április 11., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése