Támad az imperializmus

Ezerkilencszáz-hatvanhatot írtak, perzselően forró júniusi éjszaka volt. A nagyközség faluszéli, kövezetlen utcájában már egyetlen villany sem égett. Az utcai lámpák gyér fényében látszott, mennyire sokat fejlődött ez a rész az utóbbi években: szinte minden házon munka volt; festés, burkolás, tetőjavítás. Az utca végén kilenc új családi otthon is épült egyszerre; egyforma kockaház mind. Erre az egyfélére adtak ki annak idején építési engedélyt.

Bizony, fejlődik az utca: már három családnak is van tévéje, az utcagyerekek főleg a Jankovicsékhoz gyűlnek Foxi Maxit nézni.
Borízű, de meglepően erőteljes, basszusba hajló mély, érces bariton süvölt végig az utcán:

- Támad az imperializmus! Ne aludjatok, mert támad az imperializmus! Ébredjetek fel, hülyék, mert támad az imperializmus!

Ki gondolná, hogy egy göthös és csenevész külsejű, idősebb férfinak ilyen sztentori hangja van?

Az utca összes kutyája felriad, és dühödten tépdesi a kerítést. A bölénybőgéshez hasonlatos öblös férfihang túlharsogja az egész ugatásvihart:

- Ébredjetek, hülyék! Támad az imperializmus!

Az öreg Grősz bácsi tartja szokásos éjszakai diadalmenetét.

- Támad az imperializmus! Szenvednek a világ szegényei, és a rothadó kapitalizmus a dolgozók vérén és verítékén élősködik! A Brezsnyevnének csak szövetbugyogója van, de a Nixonné selyembugyogót visel! Támad az imperializmus, hülyék! Jézus Krisztus is megmondta Leninnel együtt, hogy a kapitalizmus az imperializmus legfelsőbb foka!

Grősz bácsinak valahogy minden este volt miből berúgnia. Asszonya jó tíz éve elhagyta, azóta nem volt egyebe, mint a pia, meg az éjjeli diadalmenetek.

- Hülyék! Támad az imperializmus! A Közel-Keletet éppen seggbe kúrja, ti meg csak alszotok! Támad az imperializmus!

Bőszen baktat ócska biciklijét tolva-ráncigálva a poros gyalogjárón. Már az összes kutya őrjöng.

- Támad az imperializmus, hülyék! Losonczy Pál mezőgazdasági munkás, Kádár géplakatos, rossz öltönyben járnak, de a Kissinger seggén olyan nadrág van, ami többe kerül, mint a házatok! Támad az imperializmus, hülyék!

Több helyen fény gyúlik, méltatlankodás hallatszik.

Grősz bácsi tolja tovább a biciklit rendületlenül.

A rendőrök nemigen járnak erre, mióta a szolgálati Moszkvics tengelye eltört az egyik kátyúban. Korábban rendszeresen megverték Grősz bácsit, de semmi haszna sem volt. Most már csak ritkán verik.

Régebben elvonókúrára is küldték az öreget, de semmi haszna sem volt, csak a szocialista állam pénzét fecsérelték vele. Most már csak évente egyszer küldik el - ha a felső hatóság megsokallja.

Régebben maga Érsek párttitkár elvtárs is beidézte magához Grősz bácsit, hogy a lelkére beszéljen. Leginkább azért, ne kutyulja össze a marxi tudományos világnézettel - Jézus Krisztust. De újabban egyre ritkábban hívatta - sajnálta tőle a repikonyakját.
- Támad az imperializmus, hülyék! Arab gyerekek pucolják az izraeli tankok lánctalpait!

A következő ház udvarán petróleumlámpa fénye villan, nehéz léptek csoszogása hallatszik. Az orosz származású nő bősz haraggal közeledik, de a vénember nem érzékeli a veszélyt. Grősz bácsi ilyenkor már amúgy se fél. Grősz bácsi egyre jobban nekitüzesedik:

- Támad az imperializmus, hülyék! Csak a láncaitokat veszíthetitek! A Brezsnyevné dagadt valagán parkettbugyogó feszül, a Nixonné lappadt seggén meg selyembugyogó!

Nyikiforova dühödten fújtat elő, korcs kutyája vicsorogva követi.

A termetes hölgyemény ‘44-ben a 6. gárda-harckocsihadsereg őrmestereként (ellátó század) került Magyarországra, férjhez ment az agglegény Bányaihoz, és itt ragadt. Otthon takarítónő volt, itt Isten atyuska felvitte a dolgát, mert általános iskolai tanár lett. Nem volt, aki orosz nyelvet tanítson a nebulóknak, Érsek párttitkár elvtárs hívatta Nyikiforova elvtársnőt. Ismert anekdota szerint Nyikiforova magyarul nem tudott írni; első óráján a naplóbeírást úgy oldotta meg, hogy egy asztalt és egy széket rajzolt a megfelelő rubrikába.

Egyébiránt kemény fehérnép volt, ugyancsak őrmesteri pofonban szokta részesíteni Csuli postást, ahányszor az a félidióta Magyar Nemzetet ad nekik Népszabadság helyett.

- Támad az imperializmus, ne aludjatok, hülyék!

Zutty!

Nyikiforova leöntötte valami igen bűzös lével.

Grősz bácsi elnémult.

- Menni! Igyí! Picsá zányádé! Jaffájimátty!

Grősz bácsi ijedten kullog vagy ötven métert. Némán.

Ott megáll, kifújja magát. Büdösnek büdös. De nem hagyja magát. Ilyen könnyen nem.

- Hülyék, támad az imperializmus! Orosz pánszláv ügynökök imperialista szolgálatban öntözik ganéval a proletariátust!

Jókora ház előtt áll. Ez valahogy nagyobb, a gazdája valahogy elérte, hogy más terv alapján építkezzen. Rózner úr lakik itt, a kertész. A megye egyetlen (6-8 éves) Opel Rekordjának tulajdonosa.

Nagy dolog volt az akkoriban.

- Támad az imperializmus, hülyék! Láncos kutyák vonítanak a virágzó és megbonthatatlan, örök szovjet-magyar barátság sírján, és elvtárs, szorítsd a fegyvered!

Jön a házigazda kifelé.

- Figyeljen ide, Grősz! - mondja Rózner úr. - Egész héten jöhet hozzám napszámba, de hallgasson el, és menjen haza! Rendben van?

Grősz bácsi agya villámgyorsan vált. A napszám azt jelenti, hogy kemény 200 Ft-ért egész délután az ágyások közt heverészhet - mert hát öntudatos dolgozó létére csak nem fog egy maszek kertésznek gürizni.

- Megértettem, Rózner úr!

- Na, menjen Isten hírével!

Grősz bácsi elégedetten ballag. Az utca végén felpattan a kerékpárra.

Ma éjszaka nem támad tovább az imperializmus