Ötven felé

Ötven felé szalad velem

A fapados világ,

Nem fékezik sem névnapok,

Sem oktalan viták.

———

Tériszonyokról sustorog

Az elvénült Idő;

S nem gyorsít és nem lassít fent

A mozdonyvezető.

——-

A tűzvonalban szolgáltam,

Tudhatja a világ,

Sohasem kacsintottak rám

A lógós pálmafák.

—-

Szolgálok ezután is még,

Amíg szolgálni kell,

Sallang, cím, dísz, libéria

Régen nem érdekel.

—–

Régi elvtársak, új urak

Spóroltak béremen,

Kinyalhatják a seggemet,

Ha majd megengedem.

——–

Királyi jókedvemből én

Adok, mert adhatok,

S ha többet adni nem tudok,

Majd gyorsan meghalok.