Lábaink előtt hevernek.
Üzenetüket nem értjük,
Sosem hajolunk le értük.
Míg a múlt a jelen tükre,
Addig csak önmaga füstje,
Csupán hamisított arany,
Félreértésekre alany.
Ha magunkban rendet rakunk,
Egyszer majd többet tudhatunk.
A jelenünk ma még gyerek;
Régmúlt-mozaik cserepek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése