Néma téli csöndben
Minden idegen lélek
Megpihen;
Ott nem találhat rájuk
Soha többé
Sem szónoklat,
Sem bú,
Se rekviem.
Ki az időből,
Cocytus partjára,
Ami örökké néma,
Hófehér;
S az entrópia altatódalára
Lassacskán végleg elcsitul
A szél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése