Özönlik a hó;
Fenn az égbolt fagyos-szürke,
Tétova, fakó.
Jeges rosszindulat alatt
Görnyedez a Lét;
Várja, hogy a goromba tél
Kiadja dühét.
Egyik hósereg a másik
Után menetel;
Néha úgy tűnik, a Reményt
Hó ragadja el.
Hirtelen jött hideg napok,
Fehér a világ;
A tettet nem pótolhatják
A szentenciák.
Attól félünk, sok lélekben
Végleg Tél marad;
Pedig amúgy is kevés a
Szabad Akarat.
Hinni kell, hogy minden szinten
Elmegy majd a Tél;
Aki nem hisz, haláláig
Dideregve fél.
Nem entrópia teremtett,
Tudjuk legbelül;
Nem anyag-szeszélyből jöttünk,
S nem véletlenül.
Az időjárás dühe a
Trójai faló;
Minden dogmát és doktrínát
Eláztat a hó.
Hogyha mi magunk vagyunk a
Negentrópia;
Istent sohasem pótolja
Technológia.
Akár esett hó, akár nem:
Tudta minden ős -
Az Emberiségért minden
Ember felelős.
Puszta jelszavak mögé a
Bálvány menekül;
Az Istennel állunk szemben
Mindig
Egyedül.
Sose fagy jéggé a Remény,
Sem a
Tiszta Szó;
Tisztességre,
Szerelemre
Sose hull a hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése