Kant egyszerű életet élt

Kant egyszerű életet élt,
Sokat dolgozott,

Nem henyélt.

Úgy vélte, van 

Kötelesség,

S fogyasztásban nincs üdvösség.

Hogy minden luxus zsákutca,

Más vagyonát nem bámulta.

Bölcsességhez sok út nem kell,

Hazáját sosem hagyta el.

Üdvöt csak 

Munkától remélt,

Írt, tanított, amíg csak élt.

Nem volt fösvény, se beképzelt,

Egyedül sosem ebédelt.

Nagyurakat sose hívott,

Mert azokban sose bízott.

Asztalhoz olyanokkal ült,

Akiket tisztelt és becsült.

Legalább három vendéget,

De kilencnél sose többet

Hívott meg az asztalához,

Otthonába,

Önmagához;

Legalább, mint a Gráciák,

De ne többen, mint a Múzsák,

Ezt gyakran elmondogatta,

Vendégeit így számolta.

Halálát bátran fogadta;

"Es ist gut" -

Volt végső szava.

Nagy vagyon maradt utána:

Számos kiváló munkája.

Megírta,

Örökül hagyta,

S közöttünk mind szétosztotta:

Egyszerű az örök Credo,

Ami csodálatra méltó:

"A csillagos Ég

Felettem,

S az Erkölcsi Törvény

Bennem".