2024. november 23., szombat

Hazatérünk az Urálból?





Hazatérünk az Urálból?
Valamikor biztosan.
Öregszik a Történelem,
Az Idő pedig rohan.

Mesterkélt őstörténetre
A Valóság visszalő;
Előbb-utóbb a tudomány
Feje lágya is benő.

Összeomlik ripők dogmák
Vérrel tákolt halmaza,
Kárpátok alatt sosem volt
Szláv vagy germán őshaza.

Indogermán kultúrfölény
Már a porban hentereg,
Infernóban szomorkodnak
Mindenféle schlözerek.

Romantikus jelmezködben
Az árja gőg kiabált,
Az udvarias magyar meg
Buta képpel félreállt.

Százötven év török után
Százötven év finnugor;
Elnémított Múltunkra meg
Egyre szállt a szürke por.

Csorba fogú elméletek
Sírján túllép a világ,
Újra kell gondolni, mit is
Mondanak a krónikák.

Nem sújtott ránk sarkkörön túl
Isten jeges ostora,
Hazatérünk az Urálból,
Ahol nem jártunk soha.

2024. november 22., péntek

Szakad a hó nagy pelyhekben





Szakad a hó nagy pelyhekben,
Szürke égből
Ezüstösen kavarog;
Fehérbe dermednek elvek,
Lejárt eszmék,
Agyonhasznált szólamok.

Szakad a hó nagy pelyhekben
Hideg fényű
Novemberi éjszakán;
Mint az átok
Egykor régen
Ó világok
Elfeledett alkonyán.

Szakad a hó nagy pelyhekben,
Fehéredik,
Nehezedik a világ;
Távolban már gyülekeznek
Félelmetes
Jövőbeli éjszakák.

Szakad a hó nagy pelyhekben,
Szürke égen
Bágyadt-sápadt Hold fityeg;
Addig élhet még a világ,
Amíg végleg
Be nem fagynak
A Hitek.

2024. november 21., csütörtök

Isten nem mond próféciát






Isten nem mond próféciát
Csak mosolyog csendben tovább.

Végzet-gomb nincs a kabátján,
Mert az emberi találmány.

Elfeledkezhetünk róla;
Ő nem feled minket soha.

Ő mindig szól hozzánk,
Értünk;
Mi dolgunk, hogy mennyit értünk.

Sokdimenziós a világ;
Isten nem mond próféciát.




2024. november 20., szerda

Időn túli kis ligetben






Időn túli kis ligetben
Csendesen járkál az Isten.

Lenn a világ mégsem kerek.
Távolban sötét fellegek.

Lenn a téres ember-akol
Téveszmék között fuldokol.

Minden modern bálvány profán,
Mindig a ló túloldalán.

Töri a fejét az Isten
Időn túli kis ligetben.

2024. november 19., kedd

Amíg élek, jót remélek





Amíg élek, jót remélek,
Jót remélek,
Jónak élek.

Derűlátónak születtem,
Ami rossz volt, elfeledtem.

Pesszimizmus?
Romlott befőtt;
Arra száz év sem ad időt.

Sok szépet, jót ad az Élet,
Isten áldása, hogy élek.

Csak az látszik, ami játszik;
Ami nincs, az nem hiányzik.

Amíg akad bennem lélek,
Amíg élek,
Jót remélek.

2024. november 18., hétfő

Késő őszi délutánban






Késő őszi délutánban,
Félig múltban, félig mában.

Száz levél hullani akar,
Lenn zörög a vastag avar.

Fenn még a múltat vigyázza,
Lenn pedig a jövőt várja.

Ha lehull már minden levél;
Jövőt hoz az idő-szekér.

Hervadásban,
Újulásban;
Késő őszi délutánban.


2024. november 17., vasárnap

Bármit ügyködik a globál...







Bármit ügyködik a globál,
Az egyensúly majd helyreáll.

Volt már a történelemben
Sötét útra tévedt ember,

És akad majd ezután is.
A gonoszság nem fatális,

Írhat programot az égre,
De sose hajthatja végre,

Mert a mesterséges végzet
Nyomában jár az enyészet.

Bármit ügyködik a globál,
Pénze bárhogyan szalutál,

Titkos világkormányt akar,
Politika-segget vakar,

S - mert kretén mindig akad,
Pénzel bárgyú mozgalmakat,

Divide et imperája
Csak pusztulást hozhat rája.

Lehet, hogy majd ömlik a vér,
Minket esetleg túl is él

A nyegle világhatalom,
De majd akad olyan talon,

Ahonnan jönnek új lapok,
S a zsarnokság pusztulni fog.

Bármit ügyködik a globál,
Akármilyen fegyvert szlopál,

Tojhat rücskös világtojást,
Kényszeríthet világ-oltást

A szegény emberiségre,
Úgy is bukás lesz a vége.

Bármit ügyködik a globál,
Mindig akad majd szalmaszál,

Hogy kákán csomót keressen,
S banánhéj, hogy orra essen.

Trombitálhat propagandát,
Hozhat ezer gyilkos bandát,

Torzíthat életet, jogot,
Szolgálhatják hülyék, sznobok,

Ha államok porba esnek,
Hiheti magát győztesnek,

S ha már öröklétet remél,
Akkor fújja majd el a szél.

Bármit ügyködik a globál,
Etika mögötte nem áll,

S ami a morált nem nézi,
Mind a lefolyóban végzi.

Nem művi evolúció,
Nem hatalom, nem ráció -

Bárhogyan ódzkodnak tőle -
Csak az erkölcs visz előre.

Az egyensúly majd helyreáll,
Bármit ügyködik a globál.



2024. november 16., szombat

Határtalan Messzeségek






Határtalan Messzeségek
Valahol még ma is élnek,

De nem a profán világban,
Nem törékeny valóságban.

Mítosz a Lélek terepe,
Útjának örök kerete,

Bennünk a rejtelmes
Élet;
Távolban a 
Messzeségek.

Ott az anyag gyámoltalan,
S a Messzeség -
Határtalan.

Határtalan Messzeségek
Bennünk mindhalálig élnek.

Ott az ipar, a vén kokott
Nem pótolhat 
Akaratot,

Nem vihet pénzért cserébe
A valódi Messzeségbe.

Határtalan Messzeségek
Reményeink fölé érnek.

Mindannyian oda tartunk,
Ki tudja, meddig juthatunk.

Ki eddig,
Ki meg amaddig,
Ki végtelenig,
Ki partig...

Amíg értékes az Élet,
Várnak ránk a Messzeségek.

Határtalan Messzeségek
A lelkünk mélyéig érnek.

Vagy meg nem alkudva megyünk,
Vagy egy zátonyon rekedünk.

Addig senki el nem téved,
Míg látja a Messzeséget.

Köd fedheti egyre jobban,
De érezzük, hogy még
Ott van.

Szirénszóra fülünk süket
És evezőnk
A Becsület.

Határtalan Messzeségek;
Egészen
Istenig érnek.

2024. november 15., péntek

Az utolérhetetlen Író - Nemere István emlékére






Ma gyászkeretben láttam
A Neved,
Fojtogatott a néma döbbenet..
Ma szegényebbek lettünk
Nélküled.

Még sokáig maradsz a sikerlistán,
Nyugodj békében,
István.

Ködös november,
Őszutó-manír;
Most járta be gyászos útját
A hír.

Legenda lettél máris,
Életműved félelmetesen
Monumentális.
Míg levegőt venni bírtál,
Írtál,
Ujjad tán most is ott pihen
Valahol fenn,
Az égi billentyűzeten.

Nyolcszáz könyv potom 
Nyolcvan év alatt;
Álltad a sarat.
Nem alkudtál,
Nem törtél össze semmiféle sziklán,
Becsülettel végigcsináltad,
István.

Régen kezdted.
A titkosrendőrség figyelt,
A média jegelt,
A cucilizmus még nem bukott hanyatt,
S mi a gimnáziumban
Téged olvastunk 
A pad alatt.

Akkor 
A nyolcvanas évek alatt
Egyedül álltad a sarat.

Fuldokolt a költészethivatal,
S a monolitikus kultúrgépezet
Minden eleme külön tombolt,
Őrjöngött,
Akár a zivatar.

Lázadásszimbólum,
Élő talizmán;
Az voltál abban az időben,
István.

Volt benned erő
Megmutattad:
Nem minden az, ami kötelező.
Hogy semmi sincs úgy,
Háttérben a Minden;
S a távolból
Mosolyog ránk
Az Isten.

Sosem engedtél.
Titkokat látni,
Feszegetni mertél,
Rajta voltál 
Mindenféle feketelistán;
Sznob körökben
Sosem volt divat
Téged szeretni,
István.

Fejedre
Elkényeztetett kultúr-bürokraták
Áporodott, sivár szitkai hulltak,
De Te még azt is 
Javadra fordítottad,
Hogyha ők szapultak.
Nem törődtél korrupcióval,
Gőggel,
Egyedül elbírtál
A kánon-túlerővel.

Megmutattad:
A hamis világ mindig összedől;
Kinevezett tanok, eszmék között
Az igazság
Mindig
Amatőr.

A novemberi köd süket;
Már szegényebbek vagyunk
Nélküled.

Kiszáradt egy termékeny
Kalamáris,
De példa maradsz nekünk
Ezután is.

Köszönjük,
Hogy itt éltél velünk,
Köszönjük
Bátorságod,
Műved,
Életed;
Míg élünk,
A szívünkbe,
A helyed.

Miattad is látunk ma
Sokkal jobban,
Tisztán;
Nyugodj békében,
István.





2024. november 14., csütörtök

Jobb világ? Csak felelősség!







Jobb világ?
Csak felelősség!
Nem technika, nem is bőség,

Önmagában az nem elég;
Egyedül
A Felelősség.

Minden doktrína kéreget.
Nem osztályok, nem rétegek.

Azok ostromolnak eget,
De a világ marad - beteg.

Minden eszme elbukott rég;
Csak 
Személyes 
Felelősség.

Nem elvont bűn,
Nem is erény,
Hanem a cselekvő
Egyén.

Ha valaha,
Ha majd egyszer...
Ha felnőtt lesz minden ember...

Ez az, ami hiányzik még.
Jobb világ?
Csak felelősség.




2024. november 13., szerda

Ködös novemberi napon






Ködös novemberi napon
Problémák futószalagon.

Idősödő, derűs évek;
Ritkán nyugalmas az élet.

Sodró, munkás hétköznapok
Áradó hulláma csorog

Át a zörgő avar felett.
Sok kérdésre nincs felelet.

Míg van munka,
Van feladat,
Majd hozzá jövő is akad.

Halvány, szürke őszi képek;
Isten áldása
Az Élet.

Szeretek még élni
Nagyon;
Ködös novemberi napon.


2024. november 12., kedd

Kárpát-medencei bronzkor





Kárpát-medencei bronzkor
Miféle titkokat vonszol?

Milyen kedélyeket borzol,
Milyen gondolatra unszol?

Mit súg a tétova érzés?
Mi itt az igazi kérdés?

Kárpát-medencei bronzkor
Miféle mantrákat mormol?

Milyen mondhatatlant gondol,
Milyen tévhiteket tromfol?

Hol lyukas a dogma-rendszer?
Merünk-e kérdezni egyszer?

2024. november 10., vasárnap

Bátorságban az Üdvösség





Bátorságban az 
Üdvösség;
Segítenek meghitt esték.

Gonosz úton a Hivatal;
Atomot, háborút akar.

Hája-mája-tudománya
A sötét utakat járja.

Nem szegül szembe vele más,
Egyedül
Az Identitás.

Nemzetek,
Személyek, 
Lelkek
Bátorságban üdvözülnek.

Fittyet hányni hivatalra,
Hatalomra, hamis dalra,

Mézesmadzagon nem kapni,
Egyéniségnek maradni.

Minden hiúság csak festék;
Bátorságban 
Az Üdvösség.

2024. november 9., szombat

Lenn a mélyben, fenn az égen






Lenn a mélyben, fenn az égen
Téren túli messzeségben.

Téren túli messzeségben,
Időn túli régiségben,

Minden mindörökre zsenge,
Végtelen erős a gyenge,

Ahol semmi mátrix-kéreg,
Ott van az emberi lényeg.

Léte az 
Isten Szerelme;
A mítosz az anyanyelve.

Bennünk -
Téridőtlenségben;
Lenn a mélyben,
Fenn az égen.


2024. november 8., péntek

Felriasztott varjúsereg






Felriasztott varjúsereg
Keres magának új helyet.

Itt többé már nem lesz helye,
Mert kitelt a becsülete.

Elég volt a károgásból,
Próbáljon szerencsét máshol.

Ráfogásos esztétikák,
Alkothatnak eklézsiát,

Bármit mondhat korrupt vátesz,
A károgás - károgás lesz.

Nem hisztériás túlerő
Javára születik jövő.

Maradnak
Elvek és
Hitek;
Tovaszáll a varjúsereg.

2024. november 7., csütörtök

Az Idő szatócsboltjában






Az Idő szatócsboltjában
Áru a halál,
Aki megveszi, kifelé
Fejtetőre áll.

A szatócsbolt félig jurta,
Félig pagoda,
Minden napra jut valami
Akciós csoda.

Titkokat a boltos csak pult
Alatt tartogat,
Tudja, hogy' építették a 
Piramisokat.

Mítoszkedvelők számára
Van muníció,
Viszont mindig hiánycikk az
Evolúció.

A végzet, mint hibás termék
Raktáron marad;
Ezer évnél mindig többet
Ér egy pillanat.

Ünnepnapon reptetik a
Főnixmadarat;
A bátraknak akciós a
Szabad Akarat.




2024. november 6., szerda

Bronzkor szülte ó remények






Bronzkor szülte ó remények
Valahol lelkünkben élnek.

Nemzedékról nemzedékre
Sír bennünk a tiport béke.

Vén Kárpátok körben állnak,
Sok bajt, katasztrófát láttak.

Háborúk fölé hajoltak,
Talán már bele is koptak.

Nyegle hódító had oson
Korról korra hágóikon,

Jégkorszaktól mostanáig
Az idő porszemmé mállik.

Reményekben élő béke;
Ma is ugyanaz a népe.

Hiába tömérdek vétek,
Hiába tömérdek érdek,

Mert bennünk is tovább élnek
A bronzkori ó remények.

2024. november 5., kedd

Vén doktrínák temetője







Vén doktrínák temetője
A pokol tornácán;
Eszme-bohócait ide
Temeti a sátán.

Vén doktrínák temetője
Limbus köves hátán;
Fekete művirágot hoz
Sírjukra a sátán.

Vén doktrínák temetője,
Holt dogma-csoroszlyák;
Csupa epitáfiumban
Nyugszik a gonoszság.

Vén doktrínák temetője
Nem fér a Föld hátán;
Több kárt tettek a világban,
Mint maga a sátán.

Akkor örülhetünk egyszer
Igazabb világnak,
Hogyha majd sírja lesz itt az
Összes doktrínának.

2024. november 4., hétfő

Az őszutó Vízöntője






Az őszutó Vízöntője
A jövő-remények őre.

Biztatóan fenn az égen,
Ahogy mindig,
Ahogy régen.

Télen-nyáron fennen ragyog;
Övében ezernyi titok.

Őrségben áll, el nem gyengül
Hosszú korokon keresztül.

Az őszutó Vízöntője;
Rosszat sose kaptunk tőle.

2024. november 3., vasárnap

Időn túli sötét liget





Időn túli sötét liget,
Régi lelkek ott pihennek.

Glédában áll ott a nemlét;
Leteszik volt élet terhét.

Nem lelkesednek,
Nem félnek;
Egyetlen szót sem beszélnek.

Lent tétova sötét árnyak;
Fent életvágy-madárszárnyak.

Gyülekezik 
Az Akarat;
S ami Titok,
Titok marad.

Nyugszanak földek és vizek;
Időn túli sötét liget.

2024. november 2., szombat

Ignotum per ignotius







Értelmünkre büszkék vagyunk.
Azt hisszük, már sokat tudunk.
Hivatkozunk,
Rendszerezünk,
Úgy véljük, bölcsebbek leszünk,
Ha a tudást képletekbe,
Virtuális építménybe,
Gőgös infrastruktúrába,
Fontoskodó tudományos
Intézmények
Zárt ökoszisztémájába,
Könyvtárakba,
Videókba,
Előkelő bikkfanyelvbe
Rejtjük;
Akkor gyorsan elfelejtjük,
Hogy a végső igazságnak
Néha-néha
Legfeljebb csak 
Apró részét
Sejtjük...

Ignotum per ignotius..
A tudományos clericus
Isten végső dolgaiban
Maga is csak
Laikus.
Ignotum per ignotius.

Sótlan a leves,
Nyers a hús,
A tészta keletlen;
Ismeretlent magyaráz egy
Másik ismeretlen.

Azt képzeli a tudomány,
Hogy irányt szab,
Sorsot ás;
Pedig csupán disznóhólyag
Mindenféle
Objektivitás.

Tudományunk
Hősi pózban
Semmit tartó
Petyhüdt testű
Pápaszemes
Géniusz..
Ignotum per ignotius.

Matéria az elve,
Erkölcsi célját
Régen elfeledte;
Atombombákat készít,
Meg még ki tudja, mit...
Tömegeket csal,
Parasztot vakít,
S a pénz mögött
A háttérben
Sunyít.

Csak néhány önelégült pillanat,
Amiből száz év múlva
Semmi sem marad,
Örök átmenet,
S kézen-közön
Sok pátosz,
Ünneplés,
Meg díjözön.
Érméket csörget a vén nóniusz...
Ignotum per ignotius.

Hája,
Díja,
Struktúrája
A pénz-túlerőt szolgálja,
A szponzora a gazdája.
Mindenki tudja,
Hogy ma már kié
Ancilla pecuniae...

Elzárkózva,
Fontoskodva,
Bikkfanyelven
Okoskodva;
Elit játékszer,
Hatalmi varázsló,
Parádéskocsiban hizlalt igásló,
Vén padláson
Megrepedt abakusz;
Ignotum per ignotius.

Sírjában forog tán
A hős Kopernikusz...
Ignotum per ignotius.

Bennük nincs, s nem is lesz
Annyi spiritusz...
Ignotum per ignotius.

Örök igazságok
Csak erkölcsi téren
Minden igaz ember
Tudja már ezt régen;
S aki Isten lelkéhez közel,
Az soha nem is felejtheti el,
Az Élet lényege
Nem színusz-koszinusz...
Ignotum per ignotius.

Mindegy,
Digitális program, vagy
Hasadt papirusz,
Erkölcs nélkül
Annyit sem ér,
Mint roncstelepen nyugvó
Trolibusz...
Ignotum per ignotius.

Rossz anyagelvű
Végzet-rendet alkot,
Elzár jövöhöz vivő
Túlsó partot,
Dzsungelszerű, öntelt és cinikus
Ignotum per ignotius.

Az igazi tudománynak van
Célja,
Elve,
Erkölcsi alapja;
Becsületét
Bombára sose váltja
El nem adja,
Mert
Caesar non supra Grammaticus.
Ignotum per ignotius.

Nem az eget kéne megostromolni
Csak önmagunkhoz kell
Hűnek maradni.
Az ember sosem Isten ellen lázad,
Az igaz tudomány mellett
Mindig ott van
Az Alázat.

Keveset tudunk,
Csak tapogatózunk,
Szeretettel,
Becsülettel
Erkölccsel takarózunk;
Ha baj történik,
Vagy közel
A Vég;
Nem a tudomány,
 Az a menedék.

A Szeretet
Nem analitikus;
Ignotum per ignotius.








2024. november 1., péntek

Tudat-zsugorító jelen






Tudat-zsugorító jelen.
Szivárog a Történelem

Tudatokból a semmibe,
Egysíkú gépi műmese

Tolakodik a helyébe,
Identitást söpör félre,

Közönyt teremt lélek mélyén,
S feketemisét. 
A végén

Telefonvezérelt agyak
Globálisan roggyantanak

Láthatatlan hatalomnak...
Ez lenne a dicső holnap?

A profán cél talán ennyi,
De nem stimmel benne semmi.

A történelem-elmélet
Alkalmazva mindig téved,

Talán ömleni fog a vér,
Amit üldöznek visszatér,

S lesz majd újra
Történelem...
Tudat-zsugorító jelen...