Úttörők voltunk hajdanán

Úttörők voltunk hajdanán;

Piros nyakkendő...

A szél se fújja már, tova

Vitte az idő.

Mindegyikosztály egy raj volt,

Több őrsre szakad,

S egy iskola dikáksága -

Úttörőcsapat.

Más világ volt, más ifjúság,

Más lelkesedés,

Kevesebb volt a tananyag,

Több a nevelés.

Üttörők voltunk hajdanán,

Semmi fényűzés;

Délután három után volt

Minden őrsgyűlés.

Nem politika-mese volt,

Nem fejtágítás,

Hanem foci, vetélkedő

Vagy kirándulás.

Bár az ideológia

Rajtunk lebegett,

Voltunk, amennyire tudtunk,

Szabad gyerekek.

Hálistennek akkor nem volt

Mobiltelefon;

Nem létezett közösségi

Uborkaszezon.

Úttörők voltunk hajdanán,

Emlékezni jó,

Volt őrsgyűlés, nyári tábor,

Expedíció.

Nem néztük, ki van odafent

Az uborkafán,

Ettől nem lett kommunista

Senki se talán.

Hogy ki szervezte és miért,

Ahhoz nincs közöm,

De tudom, hogy volt számunkra

Benne sok öröm.

Úttörő korunkról már csak

A lelkünk regél,

A gyermekkorunkkal együtt

Fújta el a szél.