Szürkén néz ránk a márciusi ég

Szürkén néz ránk a márciusi ég;

Gyertyánk talán kissé lassabban ég.

Szent Kikelet!

Telet

Feled

Az Ember;

Létet, jövőt,

Reményt és célokat

Kitűz,

Vagy újra szentel.

Szürkén néz ránk a márciusi ég;

Egyszer az összes gyertya csonkig ég.

Szent Kikelet!

Virág nyílik,

A derű újra éled;

Ilyenkor érezzük,

Hogy élünk,

Változunk,

Hogy belénk olvadnak a megélt évek,

Hogy csupa újjászületés

Az Élet.

Száz pillanat

Bennünk marad,

A Tavasz meg nem áll.

Mire megszokjuk,

Tüstént itt a nyár,

A pillanat

Gyorsan szalad,

Útját az idő egykedvűen futja,

Megállítani

Még Faust se tudja;

Még élünk. még

Az Emlék

Menedék;

Míg őrizzük,

Nem tipor ránk még a kerék;

Élni,

Örülni

Sohasem elég;

Szürkén néz ránk a márciusi ég.