Élünk, míg rohan velünk az Idő

Élünk, míg rohan velünk

Az Idő,

Míg szakállunk kinő,

Míg Télre Tavasz,

Utána nyár szalad,

Míg hervatag Ősz után Tél marad,

Míg meg nem áll velünk 

A Pillanat.

Élünk, míg rohan velünk

Az Idő,

Míg szorít a cipő,

Amíg az esztendőink száma nő.

Az idő meg nem áll,

Mindig véget ér a Nyár,

És mindig újra visszatér

A Tél.

Élünk, míg rohan velünk

Az Idő,

Míg van hozzá 

Erő,

Míg egyszer el nem nyel a temető.

Tovaszalad a legszebb 

Pillanat,

Csak szürkülő emlék,

Más nem marad;

Nincs megállás a földi ég alatt.

Élünk, míg rohan velünk

Az Idő,

A Lét lehet dicső,

Vagy leverő,

Jeges,

Vagy perzselő,

Azért van bennünk

Erkölcsi Erő,

Hogy a változásban

Helytállni tudjunk,

Hogy Szeretetet

Adjunk,

S elfogadjunk.

Élünk, míg rohan velünk

Az Idő,

Míg van számunkra

Múlt,

Jelen,

Jövő;

Míg Remény terem,

Míg van számunkra

Cél

És Értelem.

Amíg maradunk

Szépre,

Jóra frissen;

Míg lakóhelyre lel bennünk

Az Isten.

Élünk, míg rohan velünk

Az Idő,

Lehet 

Keresztelő,

Vagy esküvő,

A legszebb Pillanat is tovaröppen,

A Múlt múzeuma magába zárja,

Csenddé tömörül bennünk

A hiánya.

Élünk, míg rohan velünk

Az Idő,

Míg szakállunk kinő,

Míg Télre Tavasz,

Utána nyár szalad,

Míg hervatag Ősz után Tél marad,

Míg meg nem áll velünk 

A Pillanat.