Valamikor volt hajam,
Mára régen tárgytalan.
Göndör szőke kiskölyök,
Inkább magas, mint zömök,
Homokoztam borzasan,
Vállamig ért a hajam.
Anyám őrködött rajta,
Levágni sose hagyta.
Bárhogy toporzékoltam,
Hosszú maradt a hajam.
Valamikor volt hajam,
Dühöngtem is hosszasan,
Forrott bennem a lélek,
Mert mindig lánynak néztek.
Csodálták a madarak
Göndör szőke hajamat,
Hatesztendős koromig
Aranylón kunkorodik;
Szőke sörény fejemen,
S én tűröm nagy nehezen...
Valamikor volt hajam,
Takarta vállam, nyakam,
S az iskola kezdetén
Válhattam meg tőle én...
Maradt szőke és kusza,
Nem erősödött soha,
S katonasapka alatt,
Csak némi pihe maradt...
Ma már van kucsmám, sapkám,
Hajamat takarhatnám,
Már ősz volna, ha lenne,
Fejemen szürkülhetne,
De ha nincs, mit tehetek?
Tél van, hát sapkát veszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése