Élő Múltunk halott ködben

Élő Múltunk halott ködben;

Tiszta égre madár röppen.

Kifelé, most már

Kifelé;

Végre az

Igazság felé.

Tudomány mesékbe révedt,

Nem létező útra tévedt.

Ágrajzos finnugor mocsár

Lassan a lomtárba talál.

Élő Múltunk halott ködben;

Kísérteties vén csöndben.

Parázs-lelkek fellobognak,

Rozsdás dogmák csikorognak,

Szétfoszlik műanyag kéreg,

Betör közibe 

Az Élet.

Élő Múltunk halott ködben;

Emlék mocorog a földben,

Besenyő futások helyett

Feléled az

Emlékezet.

Semmi sarkkör,

Semmi Urál...

A Múltunk végre talpra áll...

Isten tartott,

Isten hozott;

Magyar néppé itt alkotott.

Másképp, mint a tankönyvekben;

Élő Múltunk halott ködben...