Főnixmadár,
Főnixmadár
A Jelen vén fájára száll.
Nem károg, mint a hatalom,
Nem búg, mint a sokadalom,
Nem csicsereg, mint hivatal,
Mindig valami mást akar,
S nem is dürrög, mint a kánon;
Átnéz minden profánságon.
Főnixmadár,
Főnixmadár,
Nyöszörög a téli határ.
Szürke égen tél-lepedő,
Faggyal küszködik a Jövő.
Ballábas doktrínasereg
Világuralomról fecseg,
S a célját nem tudó világ
Szagol műanyag dáliát.
Főnixmadár,
Főnixmadár,
Mindig újra hazatalál.
Napról napra,
Hétről hétre,
Mindig újra,
Évről évre...
Mindig újra magasra száll,
Főnixmadár,
Főnixmadár...
Szárnyát a Nap felé tárja,
A világ tán nem is látja...
Amíg élünk, sose késő,
Amíg élünk,
Lehet Jövő.
Főnixmadár újra éled,
Sosem szűnik meg
Az Élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése