Vízöntő poétikája
Nem magányos, hanem árva.
A cikornyát nem kedveli,
Örömét csak abban leli,
Ami egyszerű, és igaz.
Ami tavasz, legyen
Tavasz,
Ne puszta allegória,
S a Létnek legyen
Dallama.
A profán világ vén katlan;
Csak a Remény halhatatlan.
Vízöntő poétikája
Nincs elefántcsontba zárva.
Nincs pléh csillag, kitüntetés,
Se idegen szavas fecsegés,
Nem szolgál rossz hatalmakat;
Elitekre semmit nem ad.
Nem akadémikus műnyelv,
Hanem néhány igaz, hű elv
Vihet az Isten elébe;
Szeretet,
Szerelem,
Béke.
Vízöntő poétikája
Nincs műanyagból csinálva.
Múlt és Jövő közt a Jelen;
Amint lent, éppúgy odafenn.
Vízsugár hátra-előre;
Múlt-mélybe,
Jövő-tetőre.
Múlt-mélybe,
Jövő-tetőre...
Ciklusokon át -
Előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése