Mítosz bátyó októberben
Keresi, hol van az ember...
Az Ősz csendesen mendegél,
Hull az elsárgult falevél,
Világ-sebek felfakadnak,
Üres szavak elszáradnak,
Halott félkész-szerelmeket
Nevet ki az utcagyerek,
És protokoll-beszédeket
Les az éhes egér-sereg,
Avarba gyúlt hazug álmok
Birtokolnák a világot,
De szárnya nő a szép
Tettnek;
Valahol
Mindig
Szeretnek...
Mítosz bátyó októberben
Már tudja, merre az
Ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése