A Történelem nem végzetfolyam...
Nem rossz, kiagyalt szükségszerűségek
Nyílegyenes medrében fut előre,
Ahogy azt némely történész-zsenik
Elképzelik.
A Történelem
Az Idő Folyója,
Kiszámíthatatlan,
Akár az
Alkotója...
A fátum
Maga az antihumánum;
Nem víz, nem agyag,
A legrosszabb anyagtalan anyag,
Szellem-forgács,
Íróasztalok éjjeli agyréme,
Csak puszta látszat,
Ember alkotta
Teremtés-utánzat.
Rajtunk keresztül ballag a folyó,
Holtágak és
Mellékágak,
Itt csobbannak,
Ott cikáznak,
Fájdalmasan,
Elevenen,
Most még csak jelen,
A halálunk után
Történelem.
Köztük fut a folyó,
Nem szikkadt teória zordon hegyén,
Egyetlen hordozója van csak:
Az Egyén.
Mi lett volna, ha...
Másképpen dönt,
Ha mást szeret,
Tovább él?
Azt egyén
Kérdést feltenni nem fél,
Nem ódzkodik,
Mert önmagának ezzel tartozik.
Az Egyén összegez,
Emlékezik,
Számot vet önmagával,
Gondolkodni nem átall,
Míg az Idő kurtán rohan tova,
Mi lett volna, ha?
Mi lett volna, ha
Akkor...
Valaha...
Kiagyalt összefüggések között,
A holt idő honában
Nem létezik a "mi lett volna, ha",
A végzet gépiesen fut tova,
Mint futószalag a gépen,
Semmi sem történhetett,
Volna másképpen,
Csupán egyféleképpen,
Nem számít Ész,
Akarat,
Hagyomány;
Csak egydimenziós a tudomány.
Halott porban cammog a ráció,
Tömeg,
Osztály,
Réteg - mind fikció.
Ezek közül
Egyik sem kárhozik,
Nem üdvözül...
Az Idő medrében
Csak Egyén suhan;
A Történelem nem végzetfolyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése