A Szerelem sosem enyészik el,
Tán egyszer majd ott lebeg,
Sírunk felett,
Vagy új életre kelt a Léthe partján...
Ahogy fut az idő,
Értéke egyre
Nő;
Szaporodnak
A közös évek,
Évről évre mind
Meghittebb és
Mélyebb.
A Szavak mindig jobban simogatnak,
Az Érintés egyre nagyobb csoda...
Féltve őrzött
Ifjúságunk
Mindig újra éled,
Napról napra
Intimebb
Az Élet.
"Drága szerelmem!" - szól a telefon,
S én boldog vagyok...
Nagyon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése