Fagy uralta régi telek

Fagy uralta, régi telek;

Hóverte, kucsmás emberek,

A domb alján szánkósorok,

Csípős hajnal, disznótorok...

Köd mögé bújik a határ,

Földes utcákra fagy a sár...

Recseg a jeges ereszték,

Hosszúak a téli esték...

Fagy uralta régi telek;

Szobába szorult a gyerek.

Kinn egy terhes szekér zörög,

Benn a tévémaci dörmög.

Nagy pelyhekben szakad a hó,

A legtöbb út nem járható,

Megszállja a falut a tél,

A boltban egyféle kenyér...

Befagyott tócsa csikorog,

Iskolába mindig gyalog...

Andalít az emléketek;

Fagy uralta régi telek...