A néhai August Schlözer
Füstölgött, mint a rossz lőszer.
Nem szeretett minket szegény
Korai übermensch-legény.
A komprádor értelmiség
Lesi szellem-Schlözer kegyét
Egészen a mai napig.
Méltatják. Megjelentetik;
Dörgölőzködnek hozzája;
Kánonunknak nincs hazája.
A néhai August Schlözer
Szidott minket igen bőszen,
Csikorgott a hamis pátosz:
Nincs jogunk Magyarországhoz,
De Erdélyt se tarthatjuk meg,
Adjuk át a németeknek.
Minden a németet illet;
Németség mindenekfelett!
Nem hagyma, ami káposzta;
Hitlert se a gólya hozta.
A néhai August Schlözer
Parókában, rizspor-őszen
Régimódi, bő talárban
Osztott észt rég Göttingában,
Majd - eszméit kiszolgálva -
Ment a német mennyországba.
Regensburgi Walhallában
Lakik egy emléktáblában.
Profán német isten-depó;
August Schlözer oda való.
A néhai August Schlözer
Nekünk már semmit sem üzen.
Szélbe szállt az összes dühe,
Nem tartunk haragot vele.
Sírjából többé föl nem kel
A néhai August Schlözer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése