Atlantisz suttog a szélben

Atlantisz suttog a szélben;

Minden sáros, komor télben.

Zúzmarás hajnali ködök

Mélyén Régmúlt hangja dörög...

Megélt előző Életek

Milliárd emléke lebeg

Magán mítoszaink szárnyán,

Túl a logika határán.

Atlantisz suttog a szélben

Minden jeges, kemény télben.

A profán lélek nem hallja,

Neki a Lét - tragédia,

Ő csak a világba vetve,

Lelki télben dideregve,

Távlatairól lemondva,

Hivatalokhoz csapódva,

Mint aki csodát nem látott,

Fogadja a hazugságot.

Atlantisz suttog a szélben,

Minden titokzatos éjben.

Titkok hordozói vagyunk,

Bennünk él sok régi magunk.

Áll a Múlt,

A Jövő zuhan.

Nem a Lét,

Az Idő suhan,

S a kollektív tudattalan

Hatóköre - határtalan.

Minden Nyárban,

Minden Télben -

Atlantisz suttog a szélben.