Valamikor megszületett -
Már jó kétszáz éve,
És Ő lett a Magyar Költő
Örök mintaképe.
Szavait a magyar ember
Nap mint nap idézi,
S minden magyar kultúrkánon
Fanyalogva nézi.
Roppant energiáival
Nem tudtak elbírni,
Csak ezerszer leírták, hogy
Nem tud verset írni.
Nem csüngött Ő semmiféle
Poétika-elven,
Csak dalolt a természetes
Hétköznapi nyelven.
Tisztán, és nem mesterkélten -
Mint madár az ágon -
Azóta gyűlöli érte
Valamennyi kánon.
Értette és kedvelte a
Műhely, meg a fészer,
S gyűlölte a mindenkori
Kánoni középszer.
Líra-szikra sose művi
Tákolmányban lobban,
Státuszköltők mindig szépen
Elvannak magukban.
Erőltetett zengemények
Pótszer-halandzsája
Parnasszus alatt a völgyben
Csak a gazt kaszálja.
A rossz vers csak a díjtartó
Szekrény falát rúgja;
Jobb témája volt: a Tisza,
Meg az Anyám tyúkja.
Szerb férfi az Édesapja,
Az anyja szlovák nő,
Mégis Petőfiből lett a
Legmagyarabb Költő.
Kritizálhatja bármilyen
"Tudományos" nézet,
Petőfiénél sose lesz
Jobb magyar költészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése