Ötvenhat emlékezete;
Mint valami régi zene...
Lendületes ütemeket
Gyász-akkordok sora követ...
Még nem láttunk,
Még nem éltünk...
Mégis tilos elfelednünk.
Bár vad szelek megtiporták,
Mégis feltámadt az ország...
Mégis feltámadt az ország,
Egy magára hagyott ország...
Ötvenhat emlékezete
Kőkemény daccal van tele.
A nép itt túl sokat látott,
Nem tűri a szolgaságot,
Idegen hatalom jármát,
Saját bitangok uralmát.
Szobrok dőltek,
Tankok égtek,
Kushadt az idegen érdek...
Kushadt az idegen érdek,
S viharvert, kicsi miértek
Sírtak az őszi hidegben...
Történelem fátyla lebben...
Ötvenhat emlékezete
Csalódásokkal van tele...
A közönyös Európa
Segített nekünk valaha?
Akarta, vagy nem akarta,
A profitja lefoglalta...
Magyarország nem volt lényeg;
Nem volt benne NATO-érdek...
A távoli elnök-koma
Legalább hallgatott volna,
De a vén tábornok-gyerek
Értünk még ezt sem tette meg...
Mondja:
"Nem szövetségesünk."
Hruscsov bólint:
"Davaj! Gyerünk!"
Ötvenhat emlékezete
Vad fájdalmakkal van tele...
Bőven volt dicsőség, vétek;
Győzött az idegen érdek.
Aztán hazai pribékek
Nyomorították a népet...
Vér,
Könny,
Sortűz,
Hóhérkötél...
Emléke ma is bennünk él...
Ötvenhat emlékezete
Csöndes elszántsággal tele.
Hitvány vezetők akadnak,
Mi megmaradunk
Magyarnak.
Komprádorok jönnek-mennek,
Hódolhatnak
Annak,
Ennek...
Nekünk meg jól mondta Zrínyi:
Csak magunkban szabad bízni.
Téres Kárpát-medencében
Szomorú Ősz idejében
Nem segít a pénz világa;
Ez ötvenhat tanulsága...
Régi szép szomorú zene;
Ötvenhat emlékezete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése