Ősszel az Acherón mentén;
Levél hull az Örök Mezsgyén.
A Lét sötét hagyatéka
Talán az Isten árnyéka...
Nem fészkelnek varjak a fán;
Minden méltatlanság profán.
Elbocsátott indulatok;
Csendes sötétség gomolyog.
Fűzfa nő múlt vágyak testén...
Ősszel az Acherón mentén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése