Ősz rítusa halkan pereg;
Szürkén hallgatnak az Egek.
Ünnepi köntös a fákon,
Legtöbb levél még az ágon,
A szél ős igéket hadar,
Vastagodni kezd az avar,
A szertartás lassan halad,
Halál suhan,
Élet fakad...
Érteni, sejteni véljük,
De csak képzeljük, hogy értjük.
Őszi ködből téli csöndbe,
Onnan a tavaszi zöldbe...
Kisebb és nagyobb zavarok
Mérges csordája vicsorog,
A Rítus működik mégis...
Rítus tán maga a Lét is...
Korszakok,
Terek,
Emberek...
Ősz rítusa halkan pereg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése